Mártír-kép
Gondolataid végtelenjét
ki tudná Uram fölmérni
Villanó kövén
eszméletünknek
az idő sebzetten rohan
Legendákba (is) öltözött valóság
Vértanú Pongrác emlékének
Tájakon vándorló gyakran találkozik olyan keresztény emlékekkel, amelyek igazolásai az európai szellemiség fénykorának. Minden látható, tapintható megszentelt tárgy természetfölötti kincstár is: elgondolkodtat egy-egy felirat, valamely figyelmet fölkeltő vers, prózarészlet. Bölcsen jegyezte meg egy ifjú spanyol zarándok: „Szebb a durván kovácsolt vasfeszület, mint a festett gipszszobor, amely olyan, mintha marcipánból lenne.” Ez esztétikai minősítésnek tűnik, de valójában a benső élet meggyőző „dokumentuma”. A tartásé, mely sohasem édeskés, szenvelgő.
Éppen a szenvedés „tárgykörében” találkozni több, századokat megélt relikviával. Templomok mélyén, falaiban, egyszerű településeken sem hiányzik az efféle hitvallás, ahogyan mártíraktákból, legendákból sem a meggyőző mondat: minden hittel vállalt gyötretés magvetése jövő századok keresztény mezőinek.
A dicsőítés liturgiája (1.)
Fedezzük fel a zsolozsmát! (2.)
A keresztény ima gyakorlata sokféle imaműfajt ismer (közülük talán a kérő ima a leggyakoribb), mégis, ha lehet ezt így mondani, az Úrhoz fordulásnak a dicsőítés a „legkeresztényibb” műfaja. A liturgia analógiájára elmondható, hogy a dicsőítés a keresztény ima csúcsa és forrása. Csúcsa, mert minden imánknak a legszentebb Szentháromság dicsőítésébe kell „torkollnia”, arra kell irányulnia – és egyben forrása is, vagyis minden imaműfaj és mód tartalmi, formai, sőt hangulati meghatározója, mivel akihez bűnbánatunkkal, kéréseinkkel, hálánkkal fordulunk, az az Egyetlen, a mindig Jelenvaló, a halálon Győztes, a szeretet háromszemélyű egy Istene, akihez „illik a dicséret” (vö. Zsolt 65,2). Dicsőíteni az Urat tehát nem egy a lehetséges, Istennel való kommunikációs lehetőségek közül, hanem az ima alapvető eleme. Nem „működik” az ima dicsőítés nélkül.
Emmauszból útra kelve
Az emmauszi tanítványok a „csalfa, vak remény” áldozatai. Azt várták, remélték Jézustól, ami idegen tőle. Kellett, hogy csalódjanak benne. Az ábránd-Jézus eltér a valóságos Jézustól. Amíg ki nem ábrándulnak a maguk ábrándjából, addig az elképzelhetetlenül gyönyörű valóság: Jézus idegen marad számukra.
Azt olvassuk az evangéliumban, hogy „a látásuk fogva volt, ezért nem ismerték föl Jézust” (Lk 24,16). Látásuk önnön elképzelésük foglya lett. Mi volt az elképzelésük a názáreti Jézusról? Milyennek látták őt? Erről nehéz szívvel így vallanak az „idegennek”: „hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt; reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt” (Lk 24, 9.21). Milyen értelemben gondolták őt hatalmasnak és Izrael megváltójának? Emmauszi értelemben.
Schönborn bíboros új Alkotmányunkról
Olvasói levél a Die Pressében
A valaha konzervatív lapnak számító bécsi Die Presse húsvéti számában megdöbbentő módon ósdinak és szakrálisnak nevezte az Isten nevének említésével kezdődő és az életet fogantatásától jogvédelemben részesítő új magyar alaptörvényt.
A köztársaság elnöke aláírta…
Zlinszky János volt alkotmánybíró az új alaptörvényről
Magyarországnak – így hívjuk ezután hazánkat – alaptörvénye van. A Magyar Köztársaság Alkotmányának helyébe lép. Ezzel véget ér az az 1989. október 23-a óta tartó történelmi időszak, amikor jogrendünk alapját forma szerint az 1949. évi XX. törvény – 1989 őszén teljesen megváltoztatott tartalommal – képezte. Ezen Alkotmány megvalósításának, és ezzel a jogállam hazai megvalósításának szenteltem jogászi pályám két utolsó évtizedét.
1989 augusztusában kezdődött. A firenzei piarista rendház vendégszobájában laktunk. Egy este csengett a telefon. Pestről jelentkezett S. L. barátom. „A kerekasztal ellenzéki oldala alkotmánybírónak akar jelölni. Vállalnád?” – Végre elértem, hogy római jogot taníthatok. Nem kívánom feladni – válaszoltam. „Bíróként taníthatsz, a törvény lehetővé teszi!” – De olyan alkotmány lesz, amit az én erkölcsi felfogásommal összhangban képviselhetek? – volt a második ellenvetésem. „Igen, olyan lesz, amit jó lélekkel vállalhatsz!”– érkezett a megnyugtató válasz. Igent mondtam, és nem bántam meg.
Tartalmában, tételeiben mai Alkotmányunk valóban képviselhető volt mind jogászi, mind keresztény etikámmal összhangban.
Az emberiséghez szól ma is
 |
|
Fotó: AP |
XVI. Benedek május elsején, az isteni irgalmasság vasárnapjának délelőttjén a Szent Péter téren bemutatott szentmisén avatta boldoggá elődjét, II. János Pált. Az eseményről szóló összefoglalónk, valamint a nagy pápa eddig ismeretlen beszéde a lengyel-magyar barátságról további cikkeinkben olvasható.
Sirálysziget
Április 16-án Tömörkény határában, egy hajdani szikes tó helyén létesített halgazdaságban jártunk. Útközben a sok belvíz egyikén récék, szárcsák és bütykös hattyúk mellett tizenkét gólyatöcsöt láttunk. Az első halastó mellett bokorsor húzódik, benne csilcsalpfüzike és barátka énekelt, a magas nyárfákon erdei pinty csattogott és a sípom csalogató hangjára nyomban válaszolt, dalolni kezdett a fülemüle is. A gátakról jó kilátás nyílik a tavakra, ahol búbos vöcsök, szárcsák és récék úszkáltak, felettük sirályok keringtek. Feltűnően sok volt a szerecsensirály, orrhangú, kissé nyávogó „kjau” kiáltásaikat mindenfelől hallottuk. A szerecsensirály viszonylag új vendég Magyarországon, az első párok a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben kezdtek költeni először a rétszilasi halastavakon, majd a szegedi Fehértón. Számuk azóta örvendetesen nőtt, ma dankasirályokkal vegyes telepeken legalább négyszáztíz pár fészkel az országban.