Sirálysziget

A fűzfák már zöldelltek, köztük mint hófehér menyasszony bújt meg egy virágzó vadcseresznye. Bár sütött a nap, a reggel hűvös volt, a tavi békák a vízinövényeken nyolcan-tízen összebújva igyekeztek felemelkedni. Láthatóan fáztak, bőrük a nagy fekete foltok mellett barna volt, zöld szín alig látszott rajtuk.

Több felől szólt a bölömbika, nagy és kis kócsagok repültek, megérkeztek dél felől a vörös gémek, az egyik tó szélén kanalasgémek kis csapata szűrte a vizet. Nádi tücsökmadarak pirregtek, cserregő és foltos nádiposzáták énekeltek, a nád sűrűjében barkóscinegék beszélgettek, valahol guvat visított. A magasban rétisasok, fehér farkú öreg és még barna kormánytollú fiatal madarak repültek, volt úgy, hogy egyszerre hármat láttunk a levegőben. Megjöttek a kormos és fattyaszerkők, Andris néhány küszvágó csért is látott. Leeresztett tó nem volt, így kevés parti madár került távcső elé. Kis csapat pajzsoscankó, szürke és piroslábú cankó, gulipán, távolabb hajlott csőrű nagy pólingok tollászkodtak. A Dong-ércsatorna előtti tágas legelőn sárgán virított a kutyatej és a pitypang, a fű között a pusztai sárga csillag alakú fehér virágai nyíltak. Hajnalpírlepke repült felettük, a magasban mezei pacsirta trillázott. Andris teleszkópja közelre hozta a vízen úszó kacsákat, egyebek mellett nyílfarkú, böjti és csörgőrécéket, de láttunk üstökös és vagy negyven fokozottan védett cigányrécét is.

Az egyik nagy tó a Kiskunsági Nemzeti Park tulajdona, benne egy körülbelül hetven méter hosszú mesterséges szigettel, ami évek óta a sirályok fészkelőhelye. A parton épült korszerű zárt betekintőből kis ablakokon át lehet figyelni a madarakat. A sziget tömve volt sirályokkal. Andris számolta őket, legalább ezer danka mellett vagy négyszáz szerecsensirály szorongott egymás mellett. A sziget csúcsán kárókatonák tollászkodtak, körben a vízen récék, búbos vöcskök, hattyúk úszkáltak, kis kárókatonák szálltak a nád közé, ahol feltehetően a telepük lesz. A dankasirályok egy része már valószínűleg a tojásokon ült, a szerecsensirályok csak később, májusban költenek. Tucatnyian fürödtek a sziget előtt, csapkodták magukra a vizet, nagyszerű látvány volt a sok fekete fejű, piros csőrű madár. Egyszer barna réti héja tévedt a közelbe, mire a sirályok fehér felhőként rikácsolva emelkedtek a levegőbe, de amikor a ragadozó továbbrepült, nyomban újra leereszkedtek. Hosszan gyönyörködtünk bennük, csak estefelé hagytuk el a betekintőt. Nádfonattal körbevett folyosó vezet a gátig, a madarak sem érkezésünket, sem távozásunkat nem látták, nem zavartuk meg őket.

Fotó: Schmidtné Kővári Ilona