A Biblia üzenete 

 „Atyám adja nektek az igazi (valóságos) mennyei kenyeret” (Jn 6,32), tanítja Jézus a kafarnaumi zsinagógában. Ezt a kenyeret az „Isten kenyerének” (Jn 6,33) nevezi. Mit jelent ez? Mit, milyen ajándékot kapunk e kenyérben? Válaszként szavakat mondunk, melyek megremegnek attól a súlytól, amit hordoznak. Mert ebben a kenyérben Isten, az Atya a maga Kenyerét adja, az „élő Kenyeret” (Jn 6,51), aki az ő „Egyetlene” (Jn 3,16), „szeretett Fia” (Mt 3,17; 12,18; 17,5), aki az ő gyönyörűsége (Mt 3,17…). Ezért hangzik így a dialógus a Kenyér, az Oltáriszentség imádásakor a pap és a hívek között: „Kenyeret adtál a mennyből. Telve minden gyönyörűséggel.” Az Atya megosztja velünk Kenyerét, gyönyörűségét!

Fedezzük fel a zsolozsmát! (9.)

A vigília imaórájának kerete az éjszaka csöndje és sötétje: a virrasztva imádkozó keresztény közösség a nyugalom óráit szánja az Úr eljövetelét váró, sürgető imádságra és az Isten igéjén való hosszasabb elmélkedésre.
   
A napi zsolozsma következő imaórája a reggeli dicséret. Hagyományosan ezt hajnalhasadtával imádkozzák, amikor az új nap fényei elűzik az éj sötétjét. Az ébredő hajnal ősidők óta az újjászületés jelképe, a reménység, az újrakezdés ígérete kapcsolódik hozzá. A hajnali fényben eltűnnek az éjszaka baljós árnyai, a világ visszanyeri megszokott színeit és formáit. A pihentető alvás után megújult erővel vághatunk neki az új napnak, fogadjuk ajándékait, kihívásait, megpróbáltatásait.

Sík Sándor bölcs nyugalommal szólaltatja meg az első pápát, amikor látja, ünnepén mint morgolászik az egyik hegylakó: mivel esik az eső, földre dűl a gabonája. A másik örvend, mert az esőtől köt a krumpli: „Mennyországban Szent Péternek van a napja. / A csatornát nyitogatja, csukogatja. / Szakállába mondogatja mosolyogva: / Fiacskáim, várjatok a sorotokra.” Palócföldön, Bujákon az ünnepdicséretben ez áll: Pál–Péter az „apostolfejedelem és a népek apostola.” Legrégibb templomuknak nálunk a pécsi székesegyház tűnik (1009), a másik, amely rögvest követi, az óbudai Péter és Pál–prépostság, Szent István alapítása.

Görögkatolikus lelkiség

Miután a változó ünnepek során átéltük Jézus üdvözítő kereszthalálát és feltámadását, „vettük a mennyei Szentlelket”, és megünnepeltük az összes szenteket, most az evangélium tanításán keresztül követjük Jézust, kezdve az első apostolok meghívásával. A bizánci rítusban a pünkösd utáni vasárnapok időszaka felel meg annak, amit a római rítus évközi időnek jelöl. A szentírási szakaszok felolvasása is hasonló: ez az úgynevezett fél-folytonos olvasás módja, vagyis egyes, lelkipásztori okokból kimaradó vagy máskorra áthelyezett részletek kivételével folyamatosan olvassuk a Szentírást. A bizánci rítus sajátja viszont, hogy a vasárnapi és a hétköznapi mellett a szombati olvasmányoknak is külön ciklusuk van.