A másik Budapest

Legtöbbször homlokzatokon, kapualjakban, udvarokon fedezhető fel: vagyis akkor, ha tekintetünket a magasba emeljük. Fővárosunk járdáinak állapotát ismerve ehhez jókora bátorság kell – ha egy percig nem nézünk meredten a lábunk elé, rögvest belegyalogolunk valamilyen förtelmes csíkba, tócsába, lepénybe. Pedig ha követjük Szent Pál tanítását a Kolosszeiekhez írt levélből, és az odafönt valókat keressük (vö. Kol 3,2), szívet melengető felfedezéseket tehetünk.


   
Nem csupán a könyveknek, hanem az épületeknek is megvan a maguk sorsa. Akadnak makacs túlélők, amelyeket elkerülnek a sűrűn hulló bombák, amelyeket nem rogyasztanak meg a föld alatt lihegő fúrópajzsok, amelyeknek falában sohasem szivárog egy gázcső. Akadnak szerencsés homlokzatok, amelyekről a negyvenöt éves kommunista időszak alatt sem verték le a császári és királyi szabad osztrák biztosítótársaság márványba vésett cégtábláját, csupán letakarták, hogy 1990 után szabadon feltárulhasson. A Deák tértől egy ugrásra található Fehér hajó utca 6–os számú, jól megtermett házáról van szó, amelyben népszerű írónőnk, Palotai Boris (1904–1983) is lakott. Hanem a Belvárosban, egymástól néhány lépésre még számos túlélő tábla, homlokzatdísz, cégjelzés található – nem is gondolnánk, milyen sok. Közülük a Károlyi–kertet érintő Magyar utcát emeljük ki, amelynek egyik homlokzatán ott díszeleg a (szélessége, illetve a park vasrácsa és fáinak árnyéka miatt lefényképezhetetlen) bevésés: MOLNÁR ÉS MOSER LABORATORIUMA. Alatta kiegészítő felirat hirdeti: FIÓKÜZLET VÁCZI UTCZA 23. SZÁM. A sarkon álló, Ferenczy István utca 5. számú, 1810–ben épült műemlék ház udvarán pedig a XV. századi pesti városfal részlete látható, akárcsak a szomszédos, Magyar utcai sarokház, valamint a Királyi Pál utca 13/b számú ház udvarán… Sétára fel!

Fotó:  Zsille Gábor
 

 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .