Szemölcs-göcsörtök mögött…
Tétova sorok egy őrvidéki – burgenlandi zeneszerzőről
Nem szeretem a megmerevedett arcokat. Az emlékezésbe – még kevésbé az üzleti vállalkozásba – szorított életeket. Liszt – mindenáron, amint a zeneszerző, zongoraművész születésének kétszázadik emlékévében programmá tettek: Lisztmánia – németesen Lisztomania, ahogyan Heinrich Heine jellemezte a zeneszerző elhíresült 1841–42-es berlini koncertsorozatát. „Micsoda féktelen tapsvihar köszöntötte! Még virágcsokrok is hullottak a lába elé! Igazán ünnepélyes és fennkölt pillanat volt, amint a győztes hadvezér rendíthetetlen lelki nyugalommal állt a virágeső közepette, majd bájos mosollyal az arcán kiválasztott egy piros kaméliát a bokréták egyikéből és a mellére tűzte. Számomra ez a jelenség testesítette meg a Lisztomániát.”