A részvét bölcsei egykor és ma

Létezik objektív művészeteszmény?!

„A művészet az ember legjobb képességeiről szól: a Hitről, a Reményről, a Szeretetről, a Szépségről, az Imáról… Vagy arról, amiről ábrándozunk, amiben reménykedünk… A művészben az emberiség szellemi ösztöne működik. Az alkotás pedig az örökkévalóhoz, az emelkedetthez és a Mindenhatóhoz törekvő ember megnyilatkozása, gyakran a költő személyes bűnei ellenére. (…) Olyan a művészet, mint egy szerelmi vallomás. Annak tudatosítása, hogy függünk másoktól. Beismerő vallomás. Az élet valódi értelmét tükröző tudattalan – Szeretet és Áldozat.”

Táj és humanitás

Az irodalmi hagyatékok olykor különleges titkokat és zamatokat őriznek. A zamat kifejezés pontosan utal a száz éve született Takáts Gyula Bacchus könyve című emlékkötetére, amelyet az író negyven évvel ezelőtt, 1971-ben létesített irodalmár és művész barátainak bejegyzéseivel: verseivel, rajzaival és spontán megnyilatkozásaival.

„A művészet biológiai szükséglet”

Moholy-Nagy László-kiállítás a Ludwig Múzeumban

A modern magyar művészet egyetemes jelentőségű alakjának, MoholyNagy LászlónakThe Art of Light (A fény művészete) címmel kiállítása nyílt a Ludwig Múzeumban. Több mint százharminc alkotása és nyolcvan dokumentuma látható a nagyszabású tárlaton.

Szentendre sikere

Az év kiállítása a skanzenben

A kultúra területén nem könnyű manapság díjat alapítani. Egyfelől se szeri, se száma az elismeréseknek (talán a kulturális területen általában alacsony jövedelmeket ellensúlyozza így valamiféle össztársadalmi lelkiismeret), másfelől viszont a bizonytalan gazdasági helyzetben a korábban biztosnak hitt szponzoráció egyik pillanatról a másikra elillanhat, s nem egy díj kiüresedik, elhal.

Egy harang második élete

Számos példa bizonyítja, hogy a második világháború értelmetlen pusztítását olykor csak évtizedek múltával sikerül felszámolni. (A nácik által felrobbantott, majd 2001-ben újjáépített esztergomi Mária Valéria híd egy közülük.) Székesfehérvárott 1995-ben egy barbár módon lerombolt, ódon harangot mentettek meg az enyészettől, hogy megkezdhesse második életét.

Növények a munkahelyen

A munkahelyen lévő növényeket két veszély fenyegeti. Vagy „agyonszeretgetik” őket – mert mindenki, aki arra jár, löttyint a cserép földjére egy kis vizet–, vagy senki nem törődik velük. Ez utóbbi szerencsére ritkábban fordul elő, mert megfigyeléseim szerint minden irodában akad legalább egy „zöld ujjú” munkatárs, aki szenvedélyesen becézgeti és ápolja a növényzetet, letört hajtást gyökereztet uborkásüvegben, és a kollégákat ellátja a szaporulattal.

Csigák az ösvényen

A hosszúra nyúlt száraz időszak után végre megjött az eső. Egész éjszaka dörgött az ég, a villámok egybefolytak, de a zápor hajnalra szemerkélőre csendesedett, később pedig már a nap is kisütött. Az erdőszélen tarka tollú fácánkakas szárítgatta ázott tollazatát, mindenütt kéken virított a katáng, a fűben ezernyi fehér foltocska jelezte az apró szulák virágait.

Az úrnapi körmenet kedves pillanata

Jócskán túlvagyunk már úrnapja ünnepén. A virágdíszek rég elhervadtak azóta, a nyárból is kifelé megyünk. De hála egy jó szemű édesanyának és a technikának, maradt emlékül virág is, meghitt pillanat is. Jólesik nézni ezt a képet: dédnagymamát és dédunokáját. Nehéz eldönteni, melyikük szebb. Szerencsére erre senki nem is kötelez bennünket. A fotó Izsákon készült, a körmenet Jókai utcai sátránál. Hogy Urunk maga a szeretet? E képet is elnézve ki merne akár csak egy pillanatra is kételkedni ebben?