Széchenyi mint pótcselekvés?

Nehéz lesz ebben az országban bármiről is konszenzusra jutni. Egymás elképzeléseinek tiszteletben tartásáról, megértésről, megbecsülésről már szót se ejtsünk, ha a legnagyobb magyar nevének méltó megörökítése is rosszízű viták tárgyává válhat.

Történt, hogy Pálinkás József professzornak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének indítványára Tarlós István budapesti főpolgármester azt javasolta a fővárosi közgyűlésnek, hogy az V. kerületi Roosevelt teret – ahol az Akadémia épülete áll – nevezzék át a tudós testület alapítójáról Széchenyi térré. Az Akadémia vezetője azzal indokolta a kezdeményezést, hogy a volt amerikai elnök „semmilyen történelmi összefüggésbe nem hozható” azzal a közterülettel, amelyen Széchenyi István alkotásai – az Akadémia, a Lánchíd, az első magyar dunai gőzhajóállomás – találhatók. A főpolgármester és az elnök egyetért abban, hogy az egykori amerikai elnökről egy vele összefüggésbe hozható másik közterületet célszerű elnevezni.

Ki tanít kit?

Világ-nézet katolikus szemmel

Vajon ki tanul kitől? Ez a kérdés merült fel bennem a közelmúltban, amikor a rákosszentmihályi Kovász Egyesület meghívására csángó gyermekek látogattak Budapestre.

Szentendre sikere

Az év kiállítása a skanzenben

A kultúra területén nem könnyű manapság díjat alapítani. Egyfelől se szeri, se száma az elismeréseknek (talán a kulturális területen általában alacsony jövedelmeket ellensúlyozza így valamiféle össztársadalmi lelkiismeret), másfelől viszont a bizonytalan gazdasági helyzetben a korábban biztosnak hitt szponzoráció egyik pillanatról a másikra elillanhat, s nem egy díj kiüresedik, elhal.

Dalok fentről

Gergely Éva új lemezéről

„Lennék távol mindentől/ Csak lebegnék, mint alattam a Föld/ És lassúnak tűnne a rohanás/ És biztosan látnám a jó irányt” – így kezdődik a címadó dal Gergely Éva Innen, fentről című új albumán. Ez az angyalszerű lét- és látásmód végigkíséri a lemezt. Egy érett művészé, de fiatal nőé, büszke feleségé és anyáé az az alt hang, amely itteni és túlnani, földi és égi világ között kalauzol bennünket magabiztosan, mégis törékenyen.