Szentendre sikere

Remélhetőleg az idén első alkalommal odaítélt Az év kiállítása-díj nem erre a sorsra jut majd. A paksi atomerőmű támogatásával legalábbis négy évre előre biztosítottnak látszik, hogy a múzeumi szakma új elismerése hagyományt teremtsen. A díjra és a vele járó egymillió forintos összegre az előző évben megnyílt állandó vagy időszaki tárlatok pályázhatnak, s múzeumi, pedagógiai, ismeretterjesztő és építész szakemberekből álló zsűri ítéli oda többfordulós bírálati eljárás után.


   
A 2010-es termésből a Pulszky Társaság felhívására érkezett pályamunkák közül a négyes fináléba a balatonfüredi Jókai-villa új állandó irodalomtörténeti kiállítása, az Óbudai Múzeum megújult helytörténeti tárlata, a XIX. század polgári felemelkedését, nemzeti fejlődését bemutató vándorkiállítás, azaz a Felemelő évszázad program és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum végül győztesnek választott, 2010-ben átadott Észak–Magyarország tájegysége jutott.
   
A skanzen új tárlata méltán került ki győztesként a megméretésből. A rendelkezésre álló mintegy hatszázmillió forintot a lehető leghatékonyabban használták fel. Kéttucatnyi új épületet emeltek vagy költöztettek át eredeti helyéről, lényegében új falut hoztak létre az ismeretterjesztés szolgálatában. S ezekben a korhű házakban – a rendezők a XX. század közepéig jutottak a hagyományok bemutatásával – a jól megszokott népi berendezési tárgyak mellett ott találhatók a legmodernebb multimédiás tájékoztató eszközök, a legfrissebb kutatási eredményeket közérthetően közreadó eligazító feliratok. Mindez vendégszerető fogadtatással, friss süteményekkel, szakszerű szóbeli tárlatvezetésekkel is kiegészül. Szentendre új tájegysége az egész magyar múzeumügy büszkesége.


    
És különleges élményt kínál a szakrális tárgyakat, a hit múltbeli megjelenési formáit kutató szemeknek. A népi, valamint a falusi és mezővárosi polgári vallásosságot ugyanis nem valamiféle ünnepi rítusként mutatja be, mint ahogyan korábban sok helyütt szokásos volt (főként a rendszerváltás előtt). Az imádságot, az ahhoz kapcsolódó szentképeket, feszületeket a mindennapi élet enteriőrjeibe helyezi el, és ezáltal élőnek, a mindennapokhoz tartozónak láttatja. Megható a házakon túl, a domboldalban álló kis kápolna és a debercsényi harangláb, amelyek látványa már messziről hívogatja a skanzen látogatóit.
   
Az év kiállítása–díj ígéretesen startolt. Reméljük, lendületéből a következő években sem veszít, s folyamatosan be tudja majd mutatni a hazai múzeumok minden anyagi nehézség dacára pezsgő, ötletgazdag világát a nagyközönség számára.