Béka
Kisvilágok
Arany Jánosnál „lomha”, Kosztolányinál „rút varangy”, amit a kegyetlen gyermekösztön véresen megöl. Ki bocsátkozna vitába a freudi mélylélektan megállapításával, amely kegyetlen jelzővel illeti a gyereket.
Arany Jánosnál „lomha”, Kosztolányinál „rút varangy”, amit a kegyetlen gyermekösztön véresen megöl. Ki bocsátkozna vitába a freudi mélylélektan megállapításával, amely kegyetlen jelzővel illeti a gyereket.
A csóri Csuka csárda éppen zárva volt, amikor nemrég arra jártunk, pedig szívesen megízleltünk volna valami finom halételt, már csak a legenda miatt is. E szerint Mátyás király Csór környékén vadászott kíséretével, s a községben vacsorázott. Csukát rendelt, de a kocsmáros – mivel maga is nagyon szerette – a mája nélkül szolgálta fel a halat.
Amikor a ragyogó napsütésben a biciklis csapat feltűnt Porciunkula határában, és messziről már látszott az Angyalos Boldogasszony-bazilika tornya, a kisváros főtere is megmutatta magát. Zarándokok énekeltek az út mentén, a templom előtti téren karcsú színpadon katolikus zene szólt, fiatalos ritmusban. A messziről jött bringásokat hosszan megtapsolták. A Szentendréről sereglő ferences diákok csengőjüket csöngetve-csattogtatva köszönték meg a legalább öt percig zúgó tapsot.
Pest egyik szép különlegessége, hogy két Boldogasszony-temploma (a belvárosi és az Egyetem téri) igen közel áll egymáshoz. Talán olyan közel, mint időben a két Mária-ünnep augusztus 15-én és szeptember 8-án. Írásaink is majd egymást követik sorozaton belüli sorozatként: először Mária mennybevitelének emléknapjáról, azaz Nagyboldogasszony ünnepéről emlékezünk meg.
Honnan jön a madár,
mely egymagában
a betonúton sétál
s énekli: tlié, tlié?
Miért gondolja,
hogy hallják?
A kortárs lengyel, sőt világirodalom közvetlen élvonalába tartozó költőnő, Julia Hartwig augusztus 14-én ünnepli kilencvenedik születésnapját. Az egyik leghíresebb lengyel fotóművész, Edward Hartwig lányaként született Lublinban. Tizenévesen fegyverrel harcolt a megszálló nácik ellen a titkosan szervezett Honi Hadsereg soraiban.
Augusztus költője az Új Ember hasábjain Büki Attila. Első találkozásunk felelevenítéséhez a nyolcvanas évek derekáig kell visszanyúlnom az időben, megboldogult kamaszkorom kellős közepéig. Akkoriban minden szombaton nagy izgalommal lapoztam fel az amúgy már akkoriban is fenntartásokkal kezelt napilapot, a Népszavát.
A titkos út itt, az erdő rejtekében kerül szóba leginkább, amikor felnőtt gyermekeim fél napra felugranak hozzánk a hegyre, ahol már úgy vett szállást a családi emlékezet, hogy legalább lássuk az öblös, árnyas kertet, a falak faragott andezitköveit, tégláit, amelyekbe a névjegyek belevésődve egyszer valakinek „kiskrónika” lehetnek elődökről, ahogyan már nekünk, akik közel négy évtizede feljárunk a juhar, a fenyő, a bükk, a gyertyános látogatására és száz pillangó, mécsláng színű csormolya társaságába.