December 11-én, vasárnap délelőtt 11 és 12 óra között közös adventi éneklésre hívjuk mindazokat, akik a vásárlási láz, az üzleti és utcai sokadalom közepette a lelki előkészületre szeretnék irányítani embertársaik figyelmét. Találkozás 10.45-kor a bazilika vasrácsos bejáratánál. Kottát és éneklapot biztosítunk. A szervezők: Karlócai Péter és Tardy László
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat novemberben új intézményt nyitott a pécsi Györgytelepen. Ez a Jelenlét Közösségi Tér. A Jelenlét program már negyedik éve zajlik a volt bányászkolónián, amelyet a városban rossz hírű nyomortelepként ismernek. Pedig a telep fizikai értelemben is elhatárolódik a megyeszékhelytől. A hegyoldalban épült házsorokhoz egy lépcső vezet, amelyen éveken át senki más nem ment le, csak aki ott lakott, vagy valamilyen határozott feladattal érkezett.
A gyermekkor karácsonyi ajándékai túlragyognak minden későbbit. Az adventi várakozás felfokozott izgalmához, majd a szenteste meglepetés-bontogató pillanataihoz semmi sem fogható. Bizonyára sok olvasó emlékezetében él legalább egy piros vagy aranyszínű papírba csomagolt doboz, nagy masnival, amelyről tudni lehetett, az rejti a vágyott, a kért, esetleg kikönyörgött kisvasutat vagy hajas babát. Ám sajnos a múltban sem mindenkinek jutott meglepetés, díszpapír, jóleső izgalom.
A hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc hívta életre az első betlehemet, valódi szereplőkkel és állatokkal, 1223-ban Greccióban, hogy az ünnepen a világias mulatozás és ajándékozás helyett a Gyermek imádására hívja fel a figyelmet. Minderre szentföldi útja adta az ihletet, melynek során természetesen járt Jézus szülőhelyén is. Egy másik történet szerint a betlehemkészítés szokása a III. századig nyúlik vissza, amikor is Szent II. Sixtus pápa Rómában építtetett egyet. Annyi bizonyos, hogy születésábrázolások már az első századokból fennmaradtak, a XI. században pedig már Európa-szerte ismertek voltak a karácsonyi ünnepkörhöz (is) kapcsolódó misztériumdrámák, amelyek egy idő után kikerültek a templom falai közül, és a ma is ismert pásztorjátékká alakultak. A születés megjelenítése – akár faragott, akár élő szereplőkkel – a legrégebbi karácsonyi hagyományaink közé tartozik. Nem meglepő, hogy a szokást is legendák övezik: a misztérium ábrázolása maga is titok.
Ugyanakkor nagyon is emberközeli hagyomány ez, tele életigenléssel és vidámsággal. Közösségi program, melyben mindenki részt vehet. Olyan, mint maga az ünnep, amelyben egyaránt fontos Isten és ember.{system-readright}
Legkedvesebb gyerekkori karácsonyi emlékem közé tartozik a betlehemkészítés. Csak egy volt, amelyet otthon, szüleimmel együtt csináltunk, ám azt évekig használtuk. Az istálló egy szaloncukros doboz volt (ha jól emlékszem, zselés), így az ünnepek után egyszerűen becsuktuk, és eltettük jövőre. A szereplőket természetesen papírból vágtuk ki. Az egészet vattával vontuk be, még az „istálló” belsejét is, mivel a karácsony elképzelhetetlen hó nélkül. Valahonnan még egy kis darab aranyszínű öntapadós tapéta is előkerült, abból készült a csillag.
Magazinunkhoz most egy betlehemes kivágót adunk ajándékba, amelyet családi körben összeállíthatnak – a kisebbek számára biztosan elkél egy kis felnőtt segítség is. Bízom benne, hogy olyan örömöt szerzünk vele, amilyen maradandó élmény volt számomra a mi régi, otthoni betlehemünk.
A hagyomány szerint amikor a myrai püspök meghalt, a környék egyházi elöljárói összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük szózatot hallott: „Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.” S valóban, Miklós, Isten hűséges szolgája lépett elsőként a templomba, és az égi szózatra hallgatva – bár eleinte tiltakozott – püspökké választották, majd szentelték.
Vajon tudjuk-e még, s meglátszik-e rajtunk, hogy mire készülünk adventben? Vagy minket is évről évre elborít a reklámtenger, megbetegít az ajándékvásárlási láz, rabságba taszít a főzés-sütés-takarítás háromfejű démona, beélesítve a sértettségtől sistergő veszekedések időzített bombáit? Pálhegyi Ferenc pszichológus, a Bibliai Házassággondozó Szolgálat alapítója segítségével keressük a kiutat a legyőzhetetlennek látszó kísértések erdejéből. A nagycsaládban élő pszichológus elsőként az ünnep lényegéről beszél.
A szentatya november 25-én délelőtt fogadta Erdő Péter bíborost, esztergom–budapesti érseket, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnökét.