Nagy örömmel és bizakodással tekintettünk az egy éve még előttünk álló család évére, de aggódással is amiatt, hogy vajon ki fog mellénk állni. Most már látjuk: felsorolhatatlanul sok lelki ajándék, felbecsülhetetlen lelki gazdagság tanúi lehettünk – mondta Spányi Antal megyés püspök a család éve zárómiséjén.
Még a múlt évben a tihanyi bencés közösség két fiatal tagja tett örökfogadalmat, majd Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát diakónussá szentelte őket. A folyamatosan erősödő, fokozatosan gyarapodó, lelki központtá vált közösség hamarosan önálló útra lép. Ennek feltételeiről, időpontjáról, távlatairól kérdeztük a főapátot.
– Nem akartam Tihanyba jönni, nem titkolom. Életem legnehezebb döntése volt az, amikor Várszegi Asztrik főapát úr kérésére kimondtam az igent. De ha az ember jó szívvel aláveti magát a küldetésbe hívó szónak, abból mindig sokfajta kegyelem fakad.
Szilveszterkor becsiccsentett honfitársaink remélhetőleg mind kijózanodtak már, és sokan közülük valószínűleg vissza is süllyedtek rezignáltságukba. Már túl vagyunk a szokásos pesti B.ú.é.k.-köszöntésen is: „Boldogabbat, mint amilyen lesz!” Hiszen már régi vicc ez… Tovább számolgatunk, és – valljuk be – szorongunk.
Minden eddiginél több tartós élelmiszer gyűlt össze karácsony előtt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Adni öröm! akciójában, amelyet 2011-ben már tizenötödik alkalommal rendezett meg a karitatív szervezet.
Több ponton is módosította, majd december 20-án elfogadta a magyar országgyűlés a 2012. szeptember 1-jétől hatályos új köznevelési törvényt, amely leszögezi, hogy tiszteletben kell tartani a gyermek, a szülő és a pedagógus vallási, világnézeti meggyőződését.
Az alábbi történet azt az alaptételt erősíti, amelyet magánlakások rejtekén folytatott beszélgetések során minden tisztességes jogász szemlesütve elismer: egy dolog a jog, és egy egészen másik dolog az igazság.
„Mindig a foci meg a foci”, hallom édesanyám hangját, és azon gondolkodom, hogyan meséljem el a következő történetet úgy, hogy azok is elolvassák, akik nem szeretik a futballt.