Lélekké váló zene

A csöndes várakozásban bevonul a Szent Efrém kórus az első évezred végén Bizáncban használatos öltözékek mai, divattervező által megálmodott formájában. Lassú léptek, majd fölhangzik görög nyelven az Ó, tiszta Szűz, a keleti keresztény világ népszerű éneke. Ezt követi a Hagiosz ho Theosz, a kora keresztény századokból származó, Szentháromságot dicsőítő felkiáltás, előbb az énekesek, majd a bevonuló püspök ajkán, régi bizánci dallamra.

Kocsis Fülöp görögkatolikus főpásztor ott áll a szentélyben, szép basszus hangján felhangzik ajkáról az ének. Nem liturgikus öltözetben jelenik meg, hanem amiben imádkozni szokott a templomban. Hosszú fekete tógát, úgynevezett rászont visel, fejét a kamilavka, a fátyolos söveg borítja – jellegzetesen a szerzetesi ruházat része, mondta korábban Fülöp püspök, s a különleges, négy előadásból álló hangversenysorozat magyarázatául hozzátette: „Énekes imaórát tartunk – még ha koncertre szól is a meghívó. Kérjük, a közönség ne tapsoljon közben, hiszen nem művészi produkciót hall és lát. Liturgikus énekeink gyönyörűségeit akarjuk előtárni, amely minden körülmények között imádság.”

Bubnó Tamás a Szent Efrém kórus karnagya. A Budapesti Énekes Iskola művészeti vezetője tíz éve hívta életre a kórust. Szent Efrém Krisztus után 307 és 370 között élt szír szent, az első nagy bizánci himnuszköltő. „Imáit, himnuszait ma is énekeljük” – mondja Bubnó Tamás. – „Visszatérünk a kezdetekhez, s attól kezdve máig mindenféle zenei hagyományt földolgozunk, a kortárs zenét is előadjuk.”

Nem véletlen, hogy éppen Bubnó Tamás nevéhez kapcsolódik a kórus története, s a mostani zenés imaórával egyben a száz éve alapított hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegyére is emlékeznek. Bubnó Tamás nagyapja 1932-től szolgált parókusként, édesapja 1946-ban került mellé káplánnak, s a nagyapa halála után, 1967-től húsz éven át vezette a közösséget.

A kórus létrejöttével kapcsolatban a karnagy elmeséli, hogy Kárpátalján járt a kilencvenes években, s „egy idős, özvegy papné átadta nekem Boksay János, a magyar görögkatolikusok kiemelkedő egyházzenészének 1921-ben Huszton komponált kéziratát. Azt hittük, a háborúban eltűnt ez az Aranyszájú Szent János-liturgia, s egyszer csak ott volt előttem. Ezt jelnek tekintettem, s barátaimmal és egykori tanítványaimmal létrehoztam a tizenöt tagú Szent Efrém kórust.”

Felhangzik Boksay műve egyházi szláv nyelven. A lassan áradó zene körülöleli a hallgatóságot. Látni az arcokon, amint befogadják a szépségnek ezt a végtelenbe zengését.

Fülöp püspök a nyíregyházi szemináriumban ismerkedett meg a keleti liturgikus zenével. „Amikor Belgiumban elkezdtem a szerzetesi életet, lelkiatyám külön énekórát tartott nekem. Az éneklés az egyházi és szerzetesi életben elsősorban nem valamilyen esztétikai élmény kidolgozása, hanem gyógyító folyamat, amelynek során minél inkább önmagára talál az ember.”

A hangversenysorozat elnevezése – Orientale Lumen – II. János Pál 1994-ben írt apostoli buzdításából származik. „A Szentatya ebben a Kelet világossága kifejezéssel a keleti egyház értékeire irányította a figyelmet, ugyanakkor minket, keleti katolikusokat arra figyelmeztetett, hogy kellőképpen értékeljük és őrizzük ezeket a kincseket” – mondja Fülöp püspök.

Hallgatom énekét a Nagy ekténiában. Ősi könyörgéssorozat, amelyet a püspök énekel, s a kórus Uram irgalmazz! – felkiáltásokkal válaszol az egyes könyörgésekre. Aki esetleg távol áll ettől a világtól, távol a templomtól, az emberi hang közvetítésével ő is megérez valamit ebből a zenei többletből. „Reméljük, a hallgatók együtt imádkoznak velünk, vagy egyszerűen csak elmerülnek a szép énekekben, ebben a különös dallamvilágban” – mondta Bubnó Tamás. A következő három alkalommal, január 6-án, a keleti naptár szerint karácsonykor, majd húsvétkor és pünkösdkor is olyan zenei anyag hangzik fel, amelyet a görögkatolikusok ma is használnak a liturgiában. A későbbiekben Sebestyén Márta népdal- és Szabóki Tünde operaénekes is ennek szellemében lép fel. Jevgenyij Nyesztyerenko, a világhírű orosz basszus – mint elmondta – keleti keresztény emberként vállalta ezt a fellépést.

Lassan, méltóságteljesen zengenek a Szent Miklós püspök életét és személyét dicsőítő himnuszok. Bubnó Tamás írta őket magyar görögkatolikus dallamokra. S ebben a lassúságban olyan lüktetés, annyi Isten-közeli valóság nyilvánul meg, hogy az énekes imaóra végén senki nem mozdul. Még… még… az élmény lélekké változott.

Fotó: Elmer István