Ezzel a csodálatos címmel tiszteli meg bizánci szertartású egyházunk Szent Simeont, a találkozás ünnepének egyik szereplőjét. Így énekel róla: „Az aggastyán az évszázadok Alkotóját kapja kezébe csecsemő alakjában, s felismeri, hogy az Krisztus, az öröktől fogva való Isten, a pogányok világossága és Izrael dicsősége.”
David Le Breton néhány éve megjelent antropológiai munkájában az emberi érzékszerveket és az érzékelés egyes formáit elemzi. A látás esetében a tudás világáig jut el, a hallás vizsgálatában pedig a megértésig.
A szerzetesség nagyon sokszínű valóság: néha egy-egy közösségen belül is sokféle életforma, vérmérséklet és karizma talál otthonra. A szerzetes nap mint nap keresi létének forrását, igyekszik megmaradni Annál, visszatérni Ahhoz, aki követésére hívta.
A szavaknak különös súlyuk van a Szentírásban: Isten szól, és megteremti a világot. Az Úr és a kiválasztott emberek között szavak által születik meg a szövetség. A próféták egész lényükben az isteni szó hordozóivá válnak. E hatalmas szavak őrződnek meg az írásokban, a tanítók ezeket tanítják, s a hívő emberek ezek szerint alakítják életüket.
Lelkigondozás az egyházban, a családban, a kórházban – sokat hallottunk már róluk. De mi a helyzet azzal, hogy lelkigondozás a futballban? Szokatlan kezdeményezésnek tűnik, igaz? Pedig Rockenbauer Barnabás évek óta ennek elkötelezettje. A zalaegerszegi labdarúgóbarátot arról faggattuk, hogyan találkozhat a kettő egymással.
Két fiatalember, értelmes arcok, olykor őszinte kacagásra nyílnak. Akkor például, amikor egyikük így fogalmaz: régen, ifjúkorunkban… Ugyanis mindketten harmincnégy évesek. 1998-ban kezdték szerzetesi életüket a Veszprémhez közeli Nemesvámoson, három év után átköltöztek a hidegkúti plébániára, s egy éve tértek vissza Nemesvámosra.
Az egyik párunkkal már harmadik éve dolgozunk, ám tartós javulás a mai napig nem következett be náluk. A párkonzultációs folyamat általában nem tart ilyen hosszú ideig, esetükben azonban az átlagosnál mélyebb gyökerű, makacsabb párkapcsolati problémákról van szó.
„Ha a gyerekek kicsik, adj nekik gyökeret.
Ha nagyok, adj nekik szárnyakat!”
(Az Egyszerűen önmagam legyek című könyvből)
Gyermekeink születése után tartósan itthon maradtam. Óvodába csak utolsó évre mentek, fél napra, az iskolában nagyon rövid ideig jártak napközibe. Úgy érzem, a gyökeret sikerült ügyesen adnunk nekik.