Nemrégiben azt találtam ki, hogy a beszélgetéseinkről készült emlékeztető feljegyzések segítségével megpróbálom grafikonon ábrázolni a kapcsolatukat, hátha ennek alapján sikerül rábukkannunk valamilyen rejtettebb összefüggésre. A megrajzolt „párkapcsolati görbe” szerint az utóbbi közel három év során több hasonló ciklus zajlott le a pár életében, amelyek általában az alábbi fázisokra bomlottak: lassú fejlődés; rövid stagnálás a „csúcson”; hirtelen visszaesés. Érdekes módon a „csúcs” mindig a negatív és a pozitív tartomány határán volt, ami azt jelenti, hogy a rossznak mondható viszonytól a kevésbé rosszon át többször eljutottak a semlegesig, ám amikor már csak egy lépés választotta el őket attól, ami már jó kapcsolatnak nevezhető, hirtelen visszahőköltek, és inkább újra a rosszat választották.
Felmerülhet a kérdés, vajon mi lehet az oka ennek az ésszerűtlennek tűnő – a pszichológusok által önsorsrontónak nevezett – viselkedésnek. Amikor a fenti témáról beszélgettünk a párral, egyikük érdekes dolgot mondott: ha a határon még egy lépést tenne, annak már „beláthatatlan következményei” lennének. Ezen a megjegyzésen érdemes elgondolkodni egy kicsit. Képzeljünk el két szomszédos országot, a nevük legyen Negatívia és Pozitívia.
Képzeljünk el továbbá egy Negatíviában élő párt. Ezen a tájon általában kellemetlen élmények érik az embert, ám hőseink otthonosan mozognak ebben a közegben, hiszen ez az, amit megszoktak. Ismerik az ország minden zugát, szabályait, kultúráját, valamint birtokában vannak a mindennapi létezéshez szükséges eszközöknek. Párunk egy nap elhatározza, hogy a szomszédos Pozitíviába költözik, mivel a hírek szerint ott jóval kellemesebb az élet. Fel is kerekednek, ám a határhoz érve azzal szembesülnek, hogy a másik oldalon egy számukra ismeretlen, „beláthatatlan” terület helyezkedik el, amelyhez nincs térképük; egy olyan ország, amelynek sem a nyelvét, sem a szokásait nem ismerik, és ahol valószínűleg korábbi eszközeiknek, illetve tapasztalataiknak sem tudnák hasznát venni. A pár annyira megijed a helyzettől, hogy inkább visszafordul az ismerős, biztonságos Negatívia irányába, így minden marad a régiben.
A jobb minőségű élethez csak bátor, eltökélt felfedezőként juthatunk el, aki képes legyőzni magában az ismeretlentől való félelmet, és hajlandó alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
pszichológus, családgondozó
