Egyik első tavaszi virágunk, a kankalin cserepes dísznövényként ott kelleti magát minden virágüzletben, nemesített változatai sok színárnyalatban kaphatóak. Ám jóval azelőtt, hogy a növénynemesítők figyelmét felkeltette, már ismert gyógynövény volt.
Gyógyászati szempontból a nálunk erdőkben és cserjés helyeken előforduló orvosi kankalin (Primula veris) és a szártalan kankalin (Primula vulgaris) értékes.
Legalábbis Kosztolányi Dezső szerint, aki szenvedélyesen szerette a teát. Egy rövidke, A Hét hasábjain 1910-ben megjelent filozofikus írásában tökéletes jellemzést ad e különleges italról: „A többi italok követelőznek. Elveszik valaminket, vagy adnak valamit, megváltoztatnak. Ez csak kihozza, hangsúlyozza, aláhúzza igazi valónkat, megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi. (…) A hangulatok egész skáláját tudom vele kifejezni. Az, aki ügyes szakácsa az érzéseinek, a virágzó teabokor minden varázsát bele tudja csempészni a csészéjébe.”
Toruň gyönyörű történelmi város Lengyelország középső vidékén, óvárosi negyede szerepel az UNESCO világörökség-listáján. A település leghíresebb szülötte Mikołaj Kopernik (1473– 1543), az általánosan használt latin névváltozatban Kopernikusz.
Az esélyegyenlőségre való felhívás különleges módjának lehettünk tanúi február végén: hazánkban először rendeztek kerekes székes szépségversenyt. A szépségiparban, ahol mindenkinek az elvárásokhoz kell igazodnia és a tökéletesség látszatát kell keltenie, felszabadító érzés volt látni: egy nő szépsége sokkal több a trendeknél, és a külsőn kívül igenis fontos része a személyiség és a helytállás.
Otthon járó emlékeim böjtidőben falum templomába vezetnek. A vasárnap délutáni órákban, a litániák előtt előimádkozó asszonyok intonációjával megszólalt a népi passióváltozat ki tudja, hány versszaka, vagy péntekenként a keresztútjáráskor a szívbe markoló szöveg, dallam a Jézust kereső Szűz Mária fájdalmáról:
Elment Szűz Mária Szent Fiát keresni,
Hegyeket, völgyeket mindenütt kérdezni,
Kérdi eget, földet, a magas felhőket,
Nem látták Fiamat, kedves magzatomat?
A modern, racionális teológia egyre kevesebb érdeklődést mutat az ég „lakói”, az angyalok iránt. De vajon mindig így volt ez? Egyáltalán honnan erednek az angelológia megállapításai? A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a L’Harmattan Kiadó gondozásában megjelent, Angyalok az ókortól Szent Tamásig című tanulmánykötet angyaltani ismereteink forrásait mutatja be.
Jogos-e vallásfilozófiát művelni, vagyis Istent a filozófiai reflexió tárgyává tenni? Az istenkérdés sokak számára a hit dolga, mely inkább a teológia tárgykörébe tartozik. Afilozófia a puszta észre támaszkodik, egy bizonyos pont után már nem biztos, hogy hozzáfér az igazsághoz. Az I. vatikáni zsinat Dei Filius című dogmatikai konstitúciója kimondja, hogy „Isten, minden dolog kezdete és vége a teremtett dolgokból az emberi ész természetes világosságával biztosan megismerhető”. Így a filozófiai gondolkodás is alkalmas lehet arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez.
Az idő szakaszolása a vallásokban, így a kereszténységben is szorosan összekapcsolódik a hívő elkötelezettség megerősítésének és közösségi elfogadásának rítusaival, amelyeket már a korai egyház pontosan és körültekintően rögzített. A hitet kereső és hitre jutott személynek az első igazán jelentős határ, a keresztség eléréséig a katekumenátus útját kellett végigjárnia.