Egyszerű hétköznap a Szépművészeti Múzeumban – kóválygó, rácsodálkozó külföldi turistákkal, a szakszerű vezetésre figyelő, sugdolózva kuncogó diákcsoporttal az egyiptomi gyűjtemény titkaiktól fosztott, pőre múmiáinál… A Régi Képtár újra és újra lenyűgöző kaleidoszkóp, még ha finoman sajgó hiányokkal is, katalógusszerűen, a teljesség igényével vonultatja fel az elmúlt évszázadok legjelentősebb alkotóit.
A Miskolci Tél elnevezésű fesztivál rangos rendezvényére, Vetró András kézdivásárhelyi szobrász kiállítására a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében került sor. A megnyitón Mózes Huba irodalom- és művelődéstörténész hangsúlyozta, hogy a művész szobraiban, plasztikáiban az anyag valósággal átszellemül, mély gondolatok hordozójává válik.
Hihető, hogy jól mehetett
a Földön minden – van reá adat –
mielőtt meg nem született
az öntudat.
Megtörténhet ezen az éjen,
akármikor történik ez meg,
tűz mellett, háznál, gyertyafényben,
Krisztus veszi gondjába lelked.
Szent István, Szent Imre, Szent Erzsébet, Szent László – néhány gyönyörű faliszőnyegkép abból a kollekcióból, amely március végéig várja az érdeklődőket a kaposvári Klebelsberg Középiskolai Kollégium aulájában.
Időnként fel kell tennünk magunknak a kérdést: Honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk? Gauguin is ezt a címet adta egyik fő művének a XIX. század végén. Életünk folyamán néha határhelyzetekhez érkezünk; döntenünk kell bizonyos kérdésekben, melyek nagymértékben befolyásolhatják hétköznapi életünket.
Írország védőszentjének tisztelete elterjedt az egész középkori katolikus Európában, így a szomszédos Ausztriában is. Nálunk azonban még ma sem ismert eléggé e misszionárius alakja. Igaz, az utóbbi időben, jobbára az angolszász kultúra hatására egyre több magyar fiú kapja a Patrik nevet, de talán sok szülő nem is tudja, hogy a „divatos” név mögött az egyik legkedvesebb védőszent áll.
„A te kereszted előtt leborulunk, Uralkodó, és a te szent feltámadásodat dicsőítjük.” A szent nagyböjti időszak közepén, a harmadik vasárnapon minden görögkatolikus templomban háromszor is felhangzik ez a szép ének, hogy legbecsesebb ereklyénk előtt kifejezzük tiszteletünket. Tüstént le kell szögeznünk, hogy tiszteletről, annak is egy magasabb fokáról, hódolásról van szó, de semmiképpen nem imádásról!