Gyümölcsöseink sorsa

A tájgazdálkodás megváltozásával azonban szinte teljesen eltűntek: folyóinkat szabályoztuk, a fokok helyét, a korábbi ártereket gazdálkodásunk alá hajtottuk. A beavatkozások következtében a természeti katasztrófák száma növekedett, káros hatásaikat csak nagy energia és emberi erőforrás mozgósításával tudjuk az embertől távol tartani. A korábban gyümölcsben gazdag területek visszaszorultak, ma nagyüzemi gazdálkodás folyik rajtuk.



A gyümölcsfajták gazdagsága azonban – néhány elszánt gyümölcsésznek és az erős magyarországi génbanki hálózatnak köszönhetően – még mindig jellemző hazánkra, és ha aktívan teszünk érte, fenn is marad. Erre vállalkozik a Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózat, amely ma megközelítőleg háromszáz aktív tagot számlál. A hálózat tagjai nagy fajtaismerettel és állománnyal rendelkeznek. Az általuk művelt kertek helyben („in situ”) őrzik az adott tájegységen kialakult fajtákat. Vannak olyan területek, ahol ezt gazdálkodás közben („on farm”) teszik, és ezzel beillesztik őket a mezőgazdaságból származó haszonvételbe is. A magyar génbankok a kerteken kívül („ex situ”), mesterséges körülmények között őrzik a génállományt. A kettő együtt biztosítja a gyümölcsfajták megőrzésének lehetőségét.

Tavaly szeptemberben a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának kezdeményezésére több egyházi vezető, szakmai és civil szervezet, valamint a vidékfejlesztési minisztérium természeti örökségünk megóvásáért és értékeinek megőrzése érdekében együttműködési megállapodást írt alá. Az együttműködés keretében egyházi és önkormányzati kertek és földek a Vidékfejlesztési Minisztérium intézményeinek génmegőrző fajtagyűjteményeiből és a Kárpát-medencei Gyümölcsészeti hálózat tagjaitól származó csemetéket, szaporítóanyagot kaphatnak. A megállapodás aláírói kezdeményezték és segítik az iskolák, egyházközségek, önkormányzatok, szakmai és civil szervezetek helyi összefogását, és bíznak abban, hogy a természeti örökségünk megóvásáért elindított kezdeményezésük mozgalommá szélesedik. Ennek kedvező előjele, hogy a kezdeményezés hatására már több mint hatvan kert jelezte részvételi szándékát.

A megállapodást a konkrét feladatokat tartalmazó Pannonhalmi nyilatkozat követte, amelyben a résztvevők rámutattak: a táj és a biológiai sokféleség védelme megköveteli, hogy a helyi közösségek hozzájussanak a tényleges önrendelkezés feltételeihez. „Újra kell gondolni, hol élünk, hogyan és miből. Mindez többé nem technikai kérdés, hanem erkölcsi: földi otthonunk, utódaink jövője múlhat a válaszon” – olvasható a nyilatkozatban.

A kezdeményezők nyomdokait vidék- és közösségfejlesztési szervezetek követik. A Naphimnusz Teremtésvédelmi Közhasznú Egyesület például azt vállalta, hogy továbbfejleszti a Kárpát-medencei Gyümölcsészeti Hálózat stratégiáját, mintakertet létesít, és az ennek révén szerzett tapasztalatokat kertlétesítési és -fenntartási tanulmányban foglalja össze. Azt reméli ugyanis, hogy az unikális fajtaválaszték, a hozzá kapcsolódó ismeretanyag és a tájbarát gazdálkodási lehetőségek hozzájárulhatnak a gyümölcstermesztés sokszínűségének helyreállításához Magyarországon.
Kükedi Zsolt, Nemes Csaba