Ötven esztendeje építi a szüleitől örökölt telken, húsz kilométerre Madridtól, Mejorada del Campo faluban a Szent Péter-bazilikára emlékeztető hatalmas székesegyházat Justo Gallego Martínez, ismertebb nevén Don Justo. A nyolcvanhét éves férfi valaha farmerként, illetve torreádorként kereste kenyerét, majd 1953-ban belépett a trappista rendbe.
„Farkas Edith (1877–1942) története hozzátartozik a magyar lelkiség belső felemelkedéséhez és megújulásához” – írta Brisits Frigyes. A Szociális Missziótársulat megalapítója a budai Várban született, egyetlen gyermeke volt Farkas Jenő miniszteri tanácsosnak és Kunze Máriának. Gondos nevelés érlelte meg benne az együttérzést a rászorulókkal.
Súlyos köveket cipel magával, aki nem képes megbocsátani az ellene vétkezőnek. Még nehezebb a terhe annak, aki önmagával áll haragban, s folyton-folyvást a megváltoztathatatlan múlttal harcol, ébren vagy akár álmában is. A fájdalom sötétségében rekedve nem látja a fényt, s nem találja a helyes utat, amely elvezetné az igazi megbocsátásból fakadó, az életet is megváltoztató szabadsághoz. June Hunt, a Hope for the Heart (Remény a szívnek) elnevezésű világméretű lelkigondozói szolgálat alapítója könyvében ehhez nyújt segítséget.
Emancipálódó világunkban – leginkább a hatvanas évek diáklázadásai óta – minden hierarchia a támadások kereszttüzében áll. Ugyanakkor nincs az a szervezet (legyen az egy munkahely vagy egy apátság) ahol ne találnánk meg az alá- és fölérendeltség valamilyen formáját. Embereket irányítani – enyhén szólva – nem egyszerű feladat.
A húsz esztendővel ezelőtti politikai fordulatot követően, amikor az egyházak újrarendezhették soraikat, minden katolikus egyházmegye pasztorális tervet készített, szinódusokat tartott. Az egyházmegyék aktívabb papjaiból és a különböző lelkipásztori területek civil képviselőiből összeállított bizottságok szövegeket fogalmaztak és vitattak meg, majd a főpásztorok hivatalosan is kihirdették a határozatokat, megáldották az ajánlásokat.
Az istenáldotta tehetség, Bajor Gizi 1914-ben végezte el a színiakadémiát, s tizennégy évvel később már a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Egész életében sikeres volt, sokak rajongtak érte, művészetét még az 1945 utáni hatalom is elismerte. Tragikus halála annak idején számos találgatásra okot adott, de a hivatalos állásfoglalás szerint férje, Germán Tibor végzett a művésznővel, majd önmagával is, kettős öngyilkosságnak kívánva feltüntetni a gyilkosságot.
A zenekedvelők a megmondhatói, milyen nehéz lépést tartani az évről évre bővülő zenei kínálat újdonságaival. Hiába azonban a mindent elborító dömping, valamint zenehallgatási szokásaink megváltozása, van néhány album, amely így is kitűnik a felhozatalból. Megjelenése régóta várt pillanat, első meghallgatása ünnep. Legújabb lemezén Bródy János búcsúzkodik, az After Crying pedig kamaszodik.
Lassan öt esztendeje annak, hogy megjelent a kortárs mexikói költő, Javier Contreras Villaseñor budapesti ihletettségű kötete. Mint származásából gyanítható, a könyvet Mexikóvárosban segítették világra az értő kezek, a költemények nyelve pedig spanyol. Ugyanakkor ez a tény Magyarország, a magyar közönség szempontjából hátrány is. Hiszen hiába írták világnyelven, ha a hazai közönség nem hall vagy nem vesz tudomást róla. Itthon csak a nemzeti könyvtárban lelhető fel a kötet; Mexikóváros legjelentősebb egyetemi kiadója a magyarországi terjesztést nem tudta felvállalni.