A templomépítő

Nyolc évvel később súlyos tüdőbetegsége miatt el kellett hagynia a szerzetesközösséget. A Madonnához imádkozott gyógyulásáért, s azt a fogadalmat tette: ha felépül betegségéből, szentélyt emel a Szűz tiszteletére. 1961-ben egyedül látott neki a munkának, időközben néhány önkéntes szegődött mellé, illetve egyre többen segítik kiselejtezett, másodhasználatú anyagokkal. A kereskedelmi forgalomban értéktelen téglát a helyi gyártól kapja, s beépíti a másutt kidobásra ítélt cserepeket, ajtó- és ablakkereteket, valamint vasanyagokat.

A húsz méter széles, ötven méter hosszú épületnek sosem készültek tervei. A csaknem szerkezetkész templom mellett kolostor és könyvtár is épül. Az épületegyüttes teljes befejezése mintegy tizenöt–húsz évet venne még igénybe. A szentély minden szempontból formabontó. A klasszikus építészeti eljárásoknak nyomuk sincs. A templom mégis egyre emelkedik, a statikusok szerint minden műszaki követelménynek megfelel.



lnézve az épületről készült képeket, s Don Justo tekintetét kutatva egyszerűen formálódik a kérdés: mi tartja össze az anyagot? Pusztán a természet törvénye és szándéka? Nem arról van szó inkább, minthogy a lélek temploma nyer anyagi megfogalmazást? Turista, utazó, vándor: ha arra jársz, egy téglát te is vigyél az épülethez! Akár agyagból égetett is lehet, az már föltételezi a lélektéglát.