Könnyű nekem
Vers
Negyvenöt, néhány óra híján
negyvenhat nap alkohol nélkül.
Máris csaltam. Fiam névnapi
köszöntése miatt negyvennégy
teljes marad, Mátyás ugrása
után negyven egyhuzamban, és
ott van még a feleségemé,
a másik próbáló kivétel.
Negyvenöt, néhány óra híján
negyvenhat nap alkohol nélkül.
Máris csaltam. Fiam névnapi
köszöntése miatt negyvennégy
teljes marad, Mátyás ugrása
után negyven egyhuzamban, és
ott van még a feleségemé,
a másik próbáló kivétel.
Legyetek tanúim, hegyek,
s főképp te, Szent Györgyről nevezett,
úgy jártam útjaidat,
mintha még ifjú lennék,
Szívem szerint folyton csak gyónnék.
Benyitnék, szép halkan köszönnék,
letérdelnék, keresztet vetnék,
hosszasan és pontosan gyónnék,
„Ne dobozoljunk egy kicsit?” „Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?” Bizonyára sokaknak ismerős ez a két kérdés Örkény István Tóték című remekéből. A ma már klasszikusnak számító mondatokat lehetne még folytatni akár innen, akár az író egyéb műveiből. A magyar abszurd dráma és gondolkodás mestere április 5-én lenne százesztendős.
Amikor Dsida Jenő verseit újraolvasom, gyakran eszembe jut a költőnek az a megállapítása, hogy „az igazság csak esetlegesség az irodalomban, a szépség pedig szükségképpeni”. Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy Dsida költészetében és általában a költészetben éppen a szépség világítja meg az igazságot. Ez történik az 1936-ban írott Út a Kálváriára soraiban is, amely címével a Krisztus kínszenvedését és kereszthalálát megidéző stációkra utal.
Agapé, Khionia és Eiréné testvérek voltak, és a 300-as évek elején éltek. Thesszalonikében születtek: az ottani tájat szépsége miatt akkoriban ,,földi paradicsomnak” is nevezték. A három lány neve éppúgy visszatükrözi e vidék báját, mint a hajdani szülői ház meghittségét, ahol nevelkedtek. Agapé azt jelenti: szeretet, Khionia: hófehér, Eiréné pedig: béke. Thesszaloniké nevét Szent Pál leveleiből is ismerjük.
Az egyház az evangéliumi hagyományra épít, amikor királyként ünnepli Krisztust. A bizánci egyházban a világ felett uralkodó Krisztus, a Pantokrátor képét helyezik az ikonosztázion középpontjába. Sőt, önálló képtípusként szintén ismerős ez az ábrázolási forma. Természetesen görögkatolikus egyházunk virágvasárnapi liturgikus szövegeiben is többször megjelenik Krisztus királykénti ünneplése.
Sorozatunk előző részeiben már szó volt arról, mit jelent fogalmilag, illetve hitbéli tartalmát tekintve a liturgia kifejezés. Láthattuk, hogy olyan szakrális cselekményeket illetünk e szóval, amelyekben „üdvösségünk műve folytatódik”, vagyis olyan szentségi vagy szentségi jellegű cselekményeket, amelyekben az Úr Krisztustól kapott megváltást újra átéljük, s nemcsak elmélkedünk vagy megemlékezünk róla.