„Ne dobozoljunk egy kicsit?” „Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?” Bizonyára sokaknak ismerős ez a két kérdés Örkény István Tóték című remekéből. A ma már klasszikusnak számító mondatokat lehetne még folytatni akár innen, akár az író egyéb műveiből. A magyar abszurd dráma és gondolkodás mestere április 5-én lenne százesztendős.
Amikor Dsida Jenő verseit újraolvasom, gyakran eszembe jut a költőnek az a megállapítása, hogy „az igazság csak esetlegesség az irodalomban, a szépség pedig szükségképpeni”. Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy Dsida költészetében és általában a költészetben éppen a szépség világítja meg az igazságot. Ez történik az 1936-ban írott Út a Kálváriára soraiban is, amely címével a Krisztus kínszenvedését és kereszthalálát megidéző stációkra utal.
Agapé, Khionia és Eiréné testvérek voltak, és a 300-as évek elején éltek. Thesszalonikében születtek: az ottani tájat szépsége miatt akkoriban ,,földi paradicsomnak” is nevezték. A három lány neve éppúgy visszatükrözi e vidék báját, mint a hajdani szülői ház meghittségét, ahol nevelkedtek. Agapé azt jelenti: szeretet, Khionia: hófehér, Eiréné pedig: béke. Thesszaloniké nevét Szent Pál leveleiből is ismerjük.
Az egyház az evangéliumi hagyományra épít, amikor királyként ünnepli Krisztust. A bizánci egyházban a világ felett uralkodó Krisztus, a Pantokrátor képét helyezik az ikonosztázion középpontjába. Sőt, önálló képtípusként szintén ismerős ez az ábrázolási forma. Természetesen görögkatolikus egyházunk virágvasárnapi liturgikus szövegeiben is többször megjelenik Krisztus királykénti ünneplése.
Sorozatunk előző részeiben már szó volt arról, mit jelent fogalmilag, illetve hitbéli tartalmát tekintve a liturgia kifejezés. Láthattuk, hogy olyan szakrális cselekményeket illetünk e szóval, amelyekben „üdvösségünk műve folytatódik”, vagyis olyan szentségi vagy szentségi jellegű cselekményeket, amelyekben az Úr Krisztustól kapott megváltást újra átéljük, s nemcsak elmélkedünk vagy megemlékezünk róla.
Szent Márk evangéliumában sűrű homály fedi Jézus kilétét. A Titok csak akkor tárul fel, amikor lénye szépsége, azaz szeretete már a maga pompájában, méltóságában áll előttünk, hatalmának, erejének és szabadságának teljében.
A Titok akkor kezd felfényleni, amikor „beesteledett”. Amikor kezdetét vette a pászkaünnep. Amikor Jeruzsálem egy ismeretlen házának „nagy emeleti termében” Jézus asztalhoz ült, hogy tanítványaival megehesse a pászkabárányt. Ekkor nyilvánítja ki Jézus, hogy ő az áldozati bárány.
Októberben lesz ötven éve, hogy a II. vatikáni zsinat megkezdődött. A jezsuita Mustó Péter Aggiornamento – eljött az ideje – közel jött az Isten című előadásában március 21- én arról beszélt, minek jött el az ideje 1962-ben, és mit jelent ez számunkra ma.
– Szombathelyen „Amikor nyolcadikos voltam – írja Mindszenty József –, közvetlenül az érettségi előtt bejelentés nélkül megjelent az erdélyi püspök (gróf Majláth Károly – a szerk.) a gimnáziumban. Másnap is eljött. Gyóntatott. Senki úgy nem gyóntatott, mint ő. Megfogta atyailag a csuklómat, talán olvasta is a vérem sebesebb lüktetését. Aztán belenézett a szemembe, és azt mondta: Légy fiam világi pap! Szót fogadtam neki…” 1910-ben történt ez. A fiatalember a premontreiek gimnáziumából a szombathelyi szemináriumba került.