Aki járt már Krisztus nyomában a Szentföldön, visszavágyik oda. Aki nem jutott még el, az legalább egyszer szeretné látni a helyet, ahol Jézus megszületett, felnőtt, tanított, virágvasárnap szamárháton bevonult Jeruzsálembe, ahol elítélték, leköpdösték, ruhájára sorsot vetettek, keresztre feszítették, de harmadnapra feltámadt. Szent Jeromos nem véletlenül nevezte az ötödik evangéliumnak e földet.
Mennyei Atyám!
Itt vagyok a te országodban, Magyarországon,
ahová engem rendeltél.
Itt vagyok a te népeiddel, a magyarokkal.
Értük könyörgök, Atyám:
áldd meg ezt az országot –
hogy a te országod épüljön benne.
Húsvét ünnepének miért nincs állandó helye a naptárban? Karácsony helye állandó, nem kell keresgélni a naptárban. Csakhogy Jézus születése és gyermekségtörténete csupán a IV. századtól került a keresztény ünnepek közé, s csak a mi „életrajzi gondolkodásunknak” olyan fontos és kedves családi ünnep. A feltámadás ünnepe viszont kezdettől döntő fontosságú a keresztény hit szempontjából. „Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi hitünk” – írja Szent Pál.
Pavel Alekszandrovics Florenszkij orosz ortodox pap, teológus, filozófus, matematikus a sztálini rezsim áldozataként halt meg 1937-ben, miután több évet töltött különböző orosz lágerekben. Gyermekeihez szóló leveleiben azt írja: az lesz az igazi feltámadás a szívükben, ha megpróbálnak belehelyezkedni a gyengék, a szegények helyzetébe, és megértik a többieket.
Krisztus feltámadt! Ősi idők óta így köszönnek a keresztények húsvét napján, az egész kereszténység legnagyobb ünnepén. Nem véletlenül mondja róla Szent Pál, hogy ha Krisztus nem támadt volna fel, hiábavaló lenne a mi hitünk. A keresztény hit alapja ez az esemény, amely Krisztus életét, tanítását és főleg a kereszt botrányát új megvilágításba helyezi, igazolja Krisztus küldetését. De hogyan tudunk mi a feltámadásról? Az apostolok tanúságtétele útján, vagyis történelmi híd feszül Jézus Krisztus személye, az első apostolok közössége és korunk között. Tehát nagyon fontos, hogy figyelemmel, megértéssel, szeretettel és az egyházon belül tanulmányozzuk a tanúságtevőket, a forrásokat, azt az utat, amelyen eljutott hozzánk az örömhír – és aztán számunkra is legyen örömhír.
Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.
Sokszor hallom keresztény körök panaszát: „Nem engednek szóhoz jutni!” „Margóra szorítanak!” „Agyonhallgatnak minket!” De tényleg így van ez? Voltak történelmi korok és helyzetek, amikor a kereszténység, az egyház nem jutott szóhoz a közéletben – ez tény. Ám sajátos módon épp ilyenkor tapasztalhattuk meg, hogy az evangélium hangja mégsem hajlandó tapintatosan elhallgatni.
Kerülhet-e a csizma az asztalra? Lehet-e fából vaskarikát fabrikálni? Hogyan illeszthető bele a teológiába a közgazdaságtan? Vagy a közgazdaságtanba a teológia? Ilyen, első megközelítésben együtt lehetetlennek látszó dolgok csak akkor tudnak összebékülni, ha a „földhözragadthoz” képest más nézőpontból is tudjuk őket szemlélni.