Újdonságszámba megy, hogy egyre többek rendelkeznek szabadidővel. Néhány évtizede a felnőttek, sőt sokszor a gyermekek napjai is általában két félből álltak: munkából és alvásból. A három részre tagolandó hétköznapok igénye a XIX. században jelent meg. Akkor íródott a baloldali politikai demonstrációk transzparenseire a szabadidő követelése.
Liszt-díjas orgonista, karvezető, főiskolai tanár… Virágh András neve gyakran feltűnik az Új Ember hasábjain, legtöbbször a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia- templom kapcsán, amelynek 1999 óta karnagy-zeneigazgatója. Március 15-e alkalmából Magyarország Érdemes Művésze kitüntetést kapott.
Bármilyen nehéz idők járnak is, az ember élni akarása, a túlélés öröme arra késztet bennünket, hogy minden korban megtaláljuk a továbblépés lehetőségét, újra és újra felismerjük a környező világ szellemi értékeit és a tárgyi világ szépségeit. Nem volt ez másképp az első világháború után sem: a megváltozott körülmények, a formálódó polgári életmód átalakította a lakások belső terének, az otthonok mikrovilágának tárgyait is.
Zúdítja nyughatatlan-sok hullámát
a végtelen.
Fáradhatatlan árasztja hullámát,
s hol sziklák nyúlnak föl, mint roppant
vázák,
kolostor villog lenn.
Körülzárják a vázaszerű sziklák
s a végtelen.
Énekelj arról, Múzsa, hogy övezte,
hogyan ölelte körül a palást!
Szunnyad tengerek álmaiba veszve
a holt Bizánc, az aranykupolás.
Ugrom a dolog legközepébe, és már mondom is, hogy volt nekem egy novellám. Éppenséggel én írtam. Szombaton találtam ki, vagy talán már pénteken is az eszembe jutott, de végül vasárnap körmöltem le. Akkor délelőtt gyorsan írtam, kapkodva és sietve, hogy minden, ami az eszembe jut, és ami a mondatok eszébe jut, mert bizony ők is gondolkodnak, éreznek, büntetnek és bűnhődnek helyettünk, megmaradjon, el ne vesszen. Aztán sétáltam a városkában, bámultam egy tó hatalmas kék arcába.
1970-es években jó kis magyar fordító (és nyelvtanuló) társaság jött össze Szófiában. Nagy László kultuszt csinált a bolgár irodalomnak, s többekkel egyetemben én is az ő példája nyomán jutottam ki ösztöndíjjal Bulgáriába. Az előttünk járók, elsősorban Juhász Péter és Király Zoltán szeretettel fogadták az utánpótlást, Utassy Józsefet, Rózsa Endrét és jómagamat, és sokat segítettek abban, hogy mihamar eligazodjunk a bolgár viszonyok közt.
Márk apostol és evangélista zsidó születésű volt, eredetileg Jánosnak hívták, de mivel nem zsidók között térített, latin nevén (Marcus) vált ismertté. Nevének jelentése „nehéz kalapács”. Azért kapta ezt a nevet, mert úgy alakította az embereket, mint kalapács a forró vasat. Némelyek szerint Jézus hetvenkét tanítványának egyike volt, mások szerint Krisztus feltámadása után tért meg.