Bizánc

 
Kívülről mint egy csábító örömlány,
ám aszkéta-szikár lélek szerint.
Most földereng tornyain az aranyláng –
az álmatag ámítás meglegyint.
 
Kupolák fénylenek a ciprusok közt,
a cipruslombok lustán lengenek.
Talán én is az ikonokra bűvölt
halált nyögöm, a végítéletet.
 
Énekelj, Múzsa, Konstantinápolyról!
Szökőkutak fröccsölő cseppje hull.
Kopjára emelve az imperátor,
palotájába vissza így vonul.
 
A trónon is földöntúli jelenség,
kezében országalma, semmi más…
Szunnyad tengerek álmaiba veszvén
a holt Bizánc, az aranykupolás.
 
Kiss Benedek fordítása

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .