Kívülről mint egy csábító örömlány,
ám aszkéta-szikár lélek szerint.
Most földereng tornyain az aranyláng –
az álmatag ámítás meglegyint.
Kupolák fénylenek a ciprusok közt,
a cipruslombok lustán lengenek.
Talán én is az ikonokra bűvölt
halált nyögöm, a végítéletet.
Énekelj, Múzsa, Konstantinápolyról!
Szökőkutak fröccsölő cseppje hull.
Kopjára emelve az imperátor,
palotájába vissza így vonul.
A trónon is földöntúli jelenség,
kezében országalma, semmi más…
Szunnyad tengerek álmaiba veszvén
a holt Bizánc, az aranykupolás.
Kiss Benedek fordítása
