A londoni olimpiát felvezető sorozatunkat most egy nem megszokott sportággal folytatjuk. Kevés szó esik a paralimpikonokról, pedig ők is ugyanakkora dicsőséget szereznek győzelmükkel hazánknak, mint más sportolók. Ez alkalommal közülük is a legnagyobb reménységünkről, az úszó Sors Tamásról lesz szó.
Május a legszebb tavaszi hónap. Számomra többszörösen is, hiszen édesanyám e hónap elején született, s volt már olyan év, amikor anyák napja éppen május hetedikére, az ő születésnapjára esett… Pünkösd havát a költők is kedvelik, gyakran hallani Kosztolányi Dezső, József Attila vagy Tóth Árpád Május című költeményét, de talán Radnóti Miklósé a legismertebb: „Szirom borzong a fán, lehull; / fehérlő illatokkal alkonyul. / A hegyről hűvös éj csorog, / lépkednek benne lombos fasorok. / Megbú a fázós kis meleg, / vadgesztenyék gyertyái fénylenek.”
Az ember lánya egyszer csak kinő abból a korból, amelyben hercegnő szeretne lenni. Ám az idő múlása sem változtathat azon a női kíváncsiságon, amely szívesen venné, ha csak egy napra is be lehetne pillantani hajdani főúri kisasszonyok és asszonyok életébe.
A kismartoni kastélyban erre most lehetőség nyílik. Három Esterházy herceg feleségének és az asszonyok szolgálóinak mindennapjai tárulnak fel az eddig csukott ajtók mögött. A kiállítás természetesen nemcsak hölgyeknek, de a régi korok iránt érdeklődő férfiak számára is sok érdekességet tartogat.
Hatéves lányommal gyakran bábozunk. Rénszarvas Rezső, Szürke Nyúl, valamint a két medve, Jeges Jácint és Barna Betti kalandjait mi magunk találjuk ki. A játék lehetőséget ad arra, hogy olyan témákról is beszélgessünk, amelyekről másképp nem tudunk, hiszen – miként a Játéktár a Mesélő Bibliához című kötet szerzői is vallják – a gyerek nyelve a játék.
Richard Rohr amerikai ferences szerzetes valamennyi műve kihívást jelent olvasója számára. Ismerős dolgokról ír, de mindig van benne valami szokatlan. Ki akarja zökkenteni gondolkodásunkat, le szeretne téríteni a vallási és spirituális élet megszokott vágányáról. Általában úgy gondoljuk, a fiatal ember legyen radikális, az idősebb konzervatív – ez így van rendjén. Rohr Emelkedő zuhanás című könyvében azonban megfordítja a sorrendet. Szerinte az élet első szakaszához hozzátartozik a korlátok, törvények megismerése, elfogadása is, hiszen az ember ezek alapján tudja majd kialakítani életét. Ha ez nincs meg, a fiatalos lázadás nem ütközhet semminek, ami alapján az egyén felépíthetné énjét.
Arra, hogy gyermekkori emlékek hogyan motiválják, serkentik a felnőtt értékrendjét, a hivatásválasztást, legfrissebb példa a szakrális területet vizsgáló néprajzkutató, Barna Gábor szegedi egyetemi tanár alapos munkája: Az élő rózsafüzértársulat. Alcímében ez áll: Imádság és imaközösség a 19–21. századi vallási kultúrában. Az előszóban a szerző személyes vallomását veti papírra a kunszentmártoni kármelita templom „sajátos hangulatú” rózsafüzér-ájtatosságáról, melyen maga is ministrált.
Mindenki ismeri Arkhimédész mondatát: „Mutassatok egy fix pontot, és kimozdítom sarkából a világot.” A nagyszerű fizikus és matematikus, aki a Krisztus előtti III. században élt, csigasorokkal kísérletezett. Lenyűgözte, hogy csigák beiktatásával megsokszorozhatja az erőket, és így a tárgyak elmozdításának lehetőségét. Erre a tapasztalatra alapozhatta büszke és provokatív kijelentését, miszerint ha lenne a világegyetemben egyetlen olyan pont, amelyhez megfelelő csigasort lehetne rögzíteni, akkor a mindenséget is ki lehetne mozdítani a helyéről. Nem tudni, komolyan beszélt-e az ókori görög tudós és feltaláló, de igen valószínű, hogy ő is jól tudta: ilyen pontot nem lehet találni a fizikai univerzumban.
Egy észak-olaszországi kirándulás alkalmával vonzó kulturális célpont lehet Rovigo. A Padovától délre található kisváros központjában, az egykori városfalak gyűrűjében áll egyik legfontosabb látnivalója, a Palazzo Roverella, amely építtetőjéről, Bartolomeo Roverella bíborosról kapta a nevét. A palota építése 1474-ben kezdődött, ám a megrendelő hirtelen halála miatt a munkálatok néhány évvel később leálltak.