Vázlattól a képig

Szerző:

Markó Károly – Esztergomban is

Idén először külön virraszt vidék és Budapest – legalábbis a Múzeumok Éjszakáján. Ugyanis a kulturális tárca döntése miatt az egyik legnépszerűbb múzeumi programot egy hét különbséggel rendezi meg a főváros. Az intézkedés első pillantásra értetlenséget szül, viszont örömet okoz, ha jobban belegondolunk: idén kétszer ünnepelhetjük az Ivánok napját, pontosabban Keresztelő Szent János születését…

A vidéki rendezvények egyik különlegességét Esztergomban kell keresnünk. Ugyanis ekkor, június 18-án nyitják meg a Keresztény Múzeum új időszaki kiállítását. A cím, Vázlattól a képig elárulja, milyen anyagot is kell elképzelnünk a múzeum első emeleti kiállítóhelyének falain. Grafikákat, de nem is akármilyeneket, hanem idősebb Markó Károly rajzait. A cím ugyanakkor azt is jelzi, hogy a kiállítás szorosan kapcsolódik a Magyar Nemzeti Galéria Markó-tárlatához, és az utóbbinak mintegy kísérőrendezvényeként szolgál.

Miniszterelnöki különdíj

Szerző:


Gaal György – Gránitz Miklós Örök Házsongárd című kétkötetes művelődéstörténeti emlékalbuma a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének rendezésében a Szép Magyar Könyv 2010 verseny főzsűrijének döntése alapján oklevelet nyert, továbbá Orbán Viktor miniszterelnöki különdíját is kiérdemelte. Az elismerések ünnepélyes átadására az Ünnepi Könyvhét nyitónapján Budapesten, az Aranytíz Kultúrház lovagtermeiben került sor június 2-án.

(Az Örök Házsongárd című emlékalbum kapható az Új Ember könyvesboltjaiban is.)

Kisvilágok

Szerző:

Lepke

Táncoló szárnyak hulló porán, a csend éjkockás rajzán életünknek űzött angyal-sóhaj. Egyetlen nyár szabta időre.

Az élet jelzése csodák közt a legnagyobb: gyönge vázak tartják vitorláit, mégis ellibben a könnyű szélben – rétekről, erdők alá, s ha vihar dübörög, nem látod sehol. Van, amelyik nyáron messze vándorol, s szinte mindenütt feltűnik.

Csillagórák a Metropolitanben

Szerző:

Emlékmorzsák a tengerentúlról

Krénusz József negyven éven át, méghozzá a sokat emlegetett „aranykorban” volt a New York-i Metropolitan Opera munkatársa. Jegyszedőként kezdte, aztán nézőtéri felügyelőként követte végig, élte meg e csúcsintézmény ünnepi mindennapjait. A Holnap Kiadó gondozásában a könyvhétre jelent meg – páratlan magánarchívuma anyagából szemezgetett különleges fényképekkel, dedikált művészportrékkal illusztrált – visszaemlékezése, amelyet Csermák Zoltán újságíróval együttműködve vetett papírra.

Achim Freyer… – és Budapest?

Szerző:

„Nem szerettem Wagnert, mert nem értettem…”

Achim Freyer, a nagy színházi guru, rendező, díszlet- és jelmeztervező meghívást kapott a budapesti Operaháztól, hogy világszenzációvá lett amerikai Ring-rendezése után Budapesten is színre állítsa Wagner monumentális művét. A nagy generációk – Fellini, Karajan és Chéreau – sorába illő Freyer 1934-ben született Németországban. Grafikusnak és festőnek készült. Színpadért való lelkesedését mesterétől, Brechttől tanulta. A világ első számú operaházai színpad- és jelmeztervezőjeként olyan rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Benno Besson, Adolf Dresen vagy Ruth Berghaus, majd – főképp a tengeren túl – rendezőként is bemutatkozott. Neve elválaszthatatlan lett a színház világától, különösen mióta 1992-től saját együttest, iskolát és műhelyt alapított. 1994-ben Velencében az év legjobb rendezésének díját, 2000-ben bajor színházi nagydíjat nyert, Bécs város tiszteletbeli polgára lett, és már életében múzeum örökíti meg a nevét Berlinben.

Tigris, te

Szerző:

Vers

Nem kell szédítően nagyot ugranod.
Elég, ha rám nézel a sárga szemeddel.
Bárhová megyek, bármit is teszek,
sárga szemed már-már dermedten csüng rajtam,
poharakból szürcsölöm, gyümölcsökben
harapok rá, könyvem borítóján látom,
a holdon, a bal combomon,
szombat éjjeli álmomban, és így tovább.

Thánatos Athánatos

Szerző:

Vers

                                                                 Halhatatlan Halál

Vajon tagadnunk kell téged, tumorok
Istene, az élő virág Istene,
és azzal kezdeni, hogy nemet mondunk
az „én vagyok” sötét kövének, és beleegyezni
a halálba, és minden sírra ezt írni
egyetlen bizonyosságként:
Thánatos athánatos?

Az Úr 1947. esztendeje

Szerző:

Vers

Véget vetettetek a dobpergésnek,
a halálritmusoknak minden horizonton,
a zászlók alá sorakozó koporsóknak,
vége az öldöklésnek, a szánalom könnyeinek
a szétlőtt romhalmaz-városokban.
És többé senki nem kiáltja: „Istenem,
miért hagytál el engem?” És nem folyik
többé tej, sem vér átszúrt keblekből.

© 2026 Magyar Kurír - Új Ember • Készült
Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.