A hivatalos könyvekről

Szerző:

A liturgia alapelemei

Az előző részben említett liturgikus szövegeknek kell egy azokat összegyűjtő kötet is: ezeket a liturgiában használatos könyveket hívjuk liturgikus könyveknek. Fontos tehát tisztán érteni ezt a megkülönböztetést: a liturgikus könyvek nem azok a könyvek, amelyek liturgikus témával foglalkoznak (például a Liturgikus lexikon), hanem a szertartásokhoz összeállított könyvek.

A szentmiséhez használatos könyvek közül a legelső a misekönyv. Magyarországon ennek két kötete van: az egyik a papi széknél használatos szédeszkönyv, a másik az oltárnál végzett cselekményekhez használt vastagabb oltárkönyv. Ez utóbbi a szédeszkönyv anyagát is tartalmazza, de praktikus okokból a papi székhez egy kisebb, kivonatos kötetet is készítettek belőle. A misekönyvön kívül fontos szerepe van még a szentmise ünneplésében az olvasmányoskönyvnek (lekcionárium) is, amely a szentmise igeliturgiájához szükséges szövegeket (olvasmányok, válaszos zsoltárok, evangéliumok, egyetemes könyörgések) tartalmazza.

„Az én testem valóban étel”

Szerző:

A Biblia üzenete

A katolikus egyház Krisztus óta hűségesen őrzi az Eucharisztia titkát. Krisztus mondta: „Az én testem valóban étel. Aki eszi az én testemet (szó szerint: »rágja az én húsomat «) és issza az én véremet, annak örök élete van” (Jn 6,55–56). És szintén ő mondta az utolsó vacsorán: „Vegyétek, ez az én Testem” (Mk 14,22).
Az ősegyház életének kezdettől fogva központi eseménye az Eucharisztia ünneplése (ApCsel 2,42). Szent Pál figyelmeztet arra, nehogy valaki méltatlanul vegye magához az Eucharisztia kenyerét, mert az az Úr teste ellen vét (1Kor 11,27). Legelső ősegyházi írásaink megemlékeznek arról, hogy az Eucharisztia „lelki eledel”, ezért: „Aki szent, jöjjön, aki nem, az térjen meg!” (Didakhé 10,6)

Szkanderozik a lélek

Szerző:

Kívülről porosan, belülről annál fényesebben

Az ember újra és újra elindul – lényegéhez tartozik a zarándoklat. Keresi a választ okosan, érzelmeitől irányítva vagy éppen riadtan hajtva: bizonyosságra vágyik. Hogy végre tudja, érezze, higgye (bizonytalanul válogat a kifejezések között), ami abban a bizonyos végső kérdésben benne foglaltatik. Talán nem is gondol bele, de ott kíséri (kísérti), olykor elfojtja, mégis vele van, mi is lenne ez a végső kérdés, amely első és lényegi, legfontosabb az életében. Magam ezt a végső, legegyszerűbb kérdést négy részre bontom, de egy leheletre mondom ki: mi a világ, ki vagyok én, milyen viszonyban vagyunk, s ezek után miként éljek? Az első három ehhez a „miként”-hez vezet.

Hajnal, a pályaudvar még éjszakai kidőlt álmában, gyerekkoromban utaztam egyszer így, ilyen hajnalon, mintha minden fölszakadt volna abban a rettenetes, kiismerhetetlen reggelben (apámat temettük messze, távol, régen), a pályaudvar üvegtetejű levegőtlenségében a gőzmozdony füstje, fehér párája, sivító hangja remegett-fülledt-fojtott, az is zarándokút volt. Most minden illem szerinti: a częstochowai Fekete Madonna kegyképének másolatát a vágányok mellett megáldja Székely János püspök, mellette Bátor Botond, a pálos rend magyarországi tartományfőnöke, szemközt a częstochowai pálos kolostor helyettes perjele, a balti arcú, szőke keretbe zárt Mieczysław Polak atya. Nagy Gábor Emmanuel, varsói magyar lelkész fordítja neki a szavakat, bár anélkül is minden érthető. A hatszáz zarándok már a szerelvényen. Olyan fegyelmezettséggel, mintha csak a lélek akarata hallatszana; a léleké, amely el akar jutni valahová. S hogy kinek mit jelent ez a „valahová” (élményt, utazást, Erdély-járást, ember- vagy Isten-járást), a zarándok nem kérdezi.

Bókolt ma már a párjának?

Szerző:

Felkészülő

Néhány évvel ezelőtt felkeresett egy asszony, akinek a családja számos problémával küszködött a szenvedélybetegségtől a munkanélküliségen át a milliós közüzemi tartozásig. Bár a hölgyet igencsak megviselte a fennálló helyzet, sírni mindössze egyszer láttam: amikor elárulta, hogy férjétől az együtt töltött évtizedek alatt soha egyetlen bókot vagy dicsérő szót sem kapott. Egy pillanatra eltűnődtem: vajon hogyan alakult volna az életük, ha a férfi időnként megteszi ezt az apró gesztust?

Előrelépés vagy visszalépés?

Szerző:

Felkészülő

Tibor: Az agráregyetem után egy pénzintézetnél kezdtem dolgozni. Meglepetésként ért, hogy alig egy év múlva áthívtak egy másik bankhoz. Új főnököm – egészséges kontroll mellett – hagyott dolgozni. Tanácsaival, az önálló munkára biztatva megszerettette velem a szakmát, amely ekkor vált hivatásommá. Nagyon fontos volt, hogy a hivatásszeretet megelőzte bennem a karriervágyat, így büszkén, mégis szinte alázattal éltem meg, hogy főnököm egy év együttmunkálkodás után helyettesének, majd újabb egy év elteltével utódául neveztetett ki. Az első előléptetés váratlanul ért, a másodikra egy idő után már számítottam. Ez meg is hozta az első komoly döntési helyzetet közös életünkben: ha bekövetkezik, amire számítani lehet, vállaljam-e a feladatot? Nagy kihívás és karrier – alig huszonnyolc évesen.

Magyarok Milánóban

Szerző:

Tanúságtevők a családok világtalálkozóján

Az együttlét, a közösség örömét tapasztalhatta meg az a negyvenkét magyar zarándok, családreferens papok és házaspárok, akiket lelkes közösség és vatikáni színekbe öltözött házak fogadtak a Szentháromság vasárnapja előtti pénteken Milánóban, a családok hetedik világtalálkozóján.

Az egyház jövője és reménye a család – ez mutatkozott meg a világtalálkozón, amelynek kötetlenebb részére XVI. Benedek pápa részvételével június 2-án és 3-án került sor a bressói repülőtéren.

„Ha elfogadjuk a sorsunkat…”

Szerző:

Beszélgetés Dani Gyöngyi paralimpikonnal

Az idei év a nyári olimpiáé. Sportolóink már javában edzenek. Sokukat ismerjük, de akadnak olyanok is, akiket inkább csak a tájékozottabbak tartanak számon. Pedig mindenki egyforma erőbedobással készül, mindenki megérdemli a figyelmet. Különösen azok, akik a szeptember 4-én kezdődő paralimpián képviselik hazánkat. Mögöttük nemcsak az elszánt felkészülés áll, hanem így vagy úgy, de egy nehezebb életút is. Keveset hallunk róluk, pedig sokat tanulhatnánk tőlük: kitartást, méltóságot. Dani Gyöngyi kerekes székes vívóval hitről, kétségekről, sportról, olimpiáról és az elfogadásról beszélgettünk.

– Mikor és hogyan került kerekes székbe?

– 1991 februárjában, tizenhat évesen tört el a gerincem. A lelkiismeretem ellen éltem, és úgy éreztem, nem tudok változtatni azon a sötét lelkiállapoton és élethelyzeten, amelyben voltam. Leugrottam egy négyemeletes ház tetejéről…. A kórházban a nővérem azt mondta: Gyöngyi, ismerek kerekes székes embereket, boldogokat. Ekkor még nem értettem, miért mondja ezt. Csak azt hajtogattam: húsvétra otthon leszek. Lassan szembesültem azzal, hogy az életem gyökeresen megváltozott.

Innen-onnan

Szerző:

Az Osservatore női melléklete

A vatikáni félhivatalos napilap, az Osservatore Romano a jövőben havonta fog olyan mellékletet kiadni, mely a nők egyházban betöltött szerepével foglalkozik. Az első négyoldalas melléklet május 31-én jelent meg Nők – egyház – világ címmel. Benne könyv- és filmajánlók, interjú Maria Vocéval, a Fokoláre mozgalom elnökével, cikk Jeanne d’Arcról, riport a nőkereskedelemről. A melléklet létrejötte XVI. Benedek pápa 2011 júniusában írt levelének köszönhető, aki a lap új hangsúlyait és a nők igényeinek tekintetbevételét kérte. (KNA)

© 2026 Magyar Kurír - Új Ember • Készült
Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance (opens in a new tab)
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.