Szent István-ereklye került Passauba – Spányi Antal püspök a hagyományok találkozásáról

Boldog Gizellának, Szent István király feleségének emléknapján, a Gizella-tisztelet európai központjában, Passauban idén is ünnepséget tartottak a bajor hercegnőből lett magyar szent tiszteletére. Ezen alkalmon Szent István király ereklyéjét ajándékozta a székesfehérvári püspökség a Passaui egyházmegyének, a Gizella királyné temetkezési helyéül szolgáló niedernburgi kolostornak. Ehhez az ünnepi eseményhez kapcsolódva a szentek mai, modern korunkban betöltött szerepéről beszélgettünk Spányi Antal megyés püspökkel.

– Püspök úr, amióta Székesfehérvárra került, papi szolgálatában kiemelten foglalkozik a szentek fontos szerepével a keresztények életében. Gondolom, az is ösztönzi erre, hogy Fehérváron a magyar szentek nyomdokain járunk.

– Székesfehérvár az a helye országunknak, ahol meggyőződésem szerint a legtöbb magyar szent járt. Szent István és Szent Imre sírjához nemcsak az Árpád-házi királyok, hanem azok a jelentős személyiségek is elzarándokoltak, akik saját korukban meghatározták a közgondolkodást, próbáltak hatni a közállapotokra. Eljöttek arra a helyre, ahol Szent István király a Boldogságos Szűzanyának ajánlotta ezt az országot és a nemzetet. Székesfehérvárnak külön érdekessége Boldog Gizella ereklyéjének megérkezése óta, hogy itt tudjuk együtt tisztelni relikviáiban is az első magyar szent családot.

Beszélgetés Sz. Nagy László irodalomtörténésszel

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, a régi magyar irodalom kutatója. Számos munkája igazolja: a spiritualitás minden században meghatározó a műveltség gondozásában, a nevelésben. Ma, amikor az anyagiasság uralkodik, fölvetődik a kérdés: időszerű még lelkiségről gondolkodni? Erről és a misztikus örökségről beszélgetünk egy általa szervezett, nagy érdeklődést kiváltó konferencia után.

– Misztérium nélkül nincs vallás. Misztika nélkül sem. Ez a terület is összekapcsolódik az irodalommal a kereszténység kezdetétől. Katolikus egyetem szellemiségéből nem hiányozhat…

– Emlékként őrzöm egyik tanárom szavait: „Ha valaki rendszeresen imádkozik, többé- kevésbé misztikus lesz. Ha nem, akkor nem jól imádkozik.” Anélkül, hogy a misztika jelentését boncolgatnánk, megállapíthatjuk: Istennel nem lehet úgy társalogni, hogy nem én emelkedem föl hozzá, hanem Őt húzom le magamhoz. Az ég és föld találkozási pontjához jutva csak akkor rekedek meg a földön, ha ragaszkodom saját elgondolásomhoz.