Páduai Szent Antal június 13

A hét szentje

Antal 1195-ben előkelő vallásos szülők gyermekeként született Lisszabonban. Fernando névre keresztelték. Tizenöt éves korában belépett az ágostonos kanonokrendi kolostorba. Rendháza belesodródott a II. Alfonz és a portói püspök közti viszályba, ezért elhagyta Lisszabont és átköltözött a coimbrai Santa Cruz kanonoki házba, ahol teológiát tanult. Ezt a helyet sem kerülte el a politikai viszály. A fiatal papnövendék kereste az útját. Ebben a nehéz helyzetben találkozott a ferences lelkiséggel, és megszületett benne a vágy, hogy a szegények közösségében éljen.

Az akarat és az érzelmek

Görögkatolikus lelkiség

Vannak, akik azt állítják, hogy az imádság – sőt az elmélkedés is – értelmi cselekedet. Némi igazuk van is, hiszen öntudatlanul nem lehet imádkozni, s ki ne vádolná magát azzal, még akár a szentgyónásban is, hogy figyelmetlen volt imádkozás közben. Ugyanakkor az is igaz, hogy az imádságban a szívből fakadó érzelemnek is helyet kell kapnia, mert csak így lehet igazi kapcsolattartás az Istennel. S a harmadik képességünk, az akarat sem hiányozhat az imából, mert szétszóródó figyelmünket csak ez sarkallhatja az imára.

A hivatalos könyvekről

A liturgia alapelemei

Az előző részben említett liturgikus szövegeknek kell egy azokat összegyűjtő kötet is: ezeket a liturgiában használatos könyveket hívjuk liturgikus könyveknek. Fontos tehát tisztán érteni ezt a megkülönböztetést: a liturgikus könyvek nem azok a könyvek, amelyek liturgikus témával foglalkoznak (például a Liturgikus lexikon), hanem a szertartásokhoz összeállított könyvek.

A szentmiséhez használatos könyvek közül a legelső a misekönyv. Magyarországon ennek két kötete van: az egyik a papi széknél használatos szédeszkönyv, a másik az oltárnál végzett cselekményekhez használt vastagabb oltárkönyv. Ez utóbbi a szédeszkönyv anyagát is tartalmazza, de praktikus okokból a papi székhez egy kisebb, kivonatos kötetet is készítettek belőle. A misekönyvön kívül fontos szerepe van még a szentmise ünneplésében az olvasmányoskönyvnek (lekcionárium) is, amely a szentmise igeliturgiájához szükséges szövegeket (olvasmányok, válaszos zsoltárok, evangéliumok, egyetemes könyörgések) tartalmazza.

„Az én testem valóban étel”

A Biblia üzenete

A katolikus egyház Krisztus óta hűségesen őrzi az Eucharisztia titkát. Krisztus mondta: „Az én testem valóban étel. Aki eszi az én testemet (szó szerint: »rágja az én húsomat «) és issza az én véremet, annak örök élete van” (Jn 6,55–56). És szintén ő mondta az utolsó vacsorán: „Vegyétek, ez az én Testem” (Mk 14,22).
Az ősegyház életének kezdettől fogva központi eseménye az Eucharisztia ünneplése (ApCsel 2,42). Szent Pál figyelmeztet arra, nehogy valaki méltatlanul vegye magához az Eucharisztia kenyerét, mert az az Úr teste ellen vét (1Kor 11,27). Legelső ősegyházi írásaink megemlékeznek arról, hogy az Eucharisztia „lelki eledel”, ezért: „Aki szent, jöjjön, aki nem, az térjen meg!” (Didakhé 10,6)

Szkanderozik a lélek

Kívülről porosan, belülről annál fényesebben

Az ember újra és újra elindul – lényegéhez tartozik a zarándoklat. Keresi a választ okosan, érzelmeitől irányítva vagy éppen riadtan hajtva: bizonyosságra vágyik. Hogy végre tudja, érezze, higgye (bizonytalanul válogat a kifejezések között), ami abban a bizonyos végső kérdésben benne foglaltatik. Talán nem is gondol bele, de ott kíséri (kísérti), olykor elfojtja, mégis vele van, mi is lenne ez a végső kérdés, amely első és lényegi, legfontosabb az életében. Magam ezt a végső, legegyszerűbb kérdést négy részre bontom, de egy leheletre mondom ki: mi a világ, ki vagyok én, milyen viszonyban vagyunk, s ezek után miként éljek? Az első három ehhez a „miként”-hez vezet.

Hajnal, a pályaudvar még éjszakai kidőlt álmában, gyerekkoromban utaztam egyszer így, ilyen hajnalon, mintha minden fölszakadt volna abban a rettenetes, kiismerhetetlen reggelben (apámat temettük messze, távol, régen), a pályaudvar üvegtetejű levegőtlenségében a gőzmozdony füstje, fehér párája, sivító hangja remegett-fülledt-fojtott, az is zarándokút volt. Most minden illem szerinti: a częstochowai Fekete Madonna kegyképének másolatát a vágányok mellett megáldja Székely János püspök, mellette Bátor Botond, a pálos rend magyarországi tartományfőnöke, szemközt a częstochowai pálos kolostor helyettes perjele, a balti arcú, szőke keretbe zárt Mieczysław Polak atya. Nagy Gábor Emmanuel, varsói magyar lelkész fordítja neki a szavakat, bár anélkül is minden érthető. A hatszáz zarándok már a szerelvényen. Olyan fegyelmezettséggel, mintha csak a lélek akarata hallatszana; a léleké, amely el akar jutni valahová. S hogy kinek mit jelent ez a „valahová” (élményt, utazást, Erdély-járást, ember- vagy Isten-járást), a zarándok nem kérdezi.

Bókolt ma már a párjának?

Felkészülő

Néhány évvel ezelőtt felkeresett egy asszony, akinek a családja számos problémával küszködött a szenvedélybetegségtől a munkanélküliségen át a milliós közüzemi tartozásig. Bár a hölgyet igencsak megviselte a fennálló helyzet, sírni mindössze egyszer láttam: amikor elárulta, hogy férjétől az együtt töltött évtizedek alatt soha egyetlen bókot vagy dicsérő szót sem kapott. Egy pillanatra eltűnődtem: vajon hogyan alakult volna az életük, ha a férfi időnként megteszi ezt az apró gesztust?

Előrelépés vagy visszalépés?

Felkészülő

Tibor: Az agráregyetem után egy pénzintézetnél kezdtem dolgozni. Meglepetésként ért, hogy alig egy év múlva áthívtak egy másik bankhoz. Új főnököm – egészséges kontroll mellett – hagyott dolgozni. Tanácsaival, az önálló munkára biztatva megszerettette velem a szakmát, amely ekkor vált hivatásommá. Nagyon fontos volt, hogy a hivatásszeretet megelőzte bennem a karriervágyat, így büszkén, mégis szinte alázattal éltem meg, hogy főnököm egy év együttmunkálkodás után helyettesének, majd újabb egy év elteltével utódául neveztetett ki. Az első előléptetés váratlanul ért, a másodikra egy idő után már számítottam. Ez meg is hozta az első komoly döntési helyzetet közös életünkben: ha bekövetkezik, amire számítani lehet, vállaljam-e a feladatot? Nagy kihívás és karrier – alig huszonnyolc évesen.

Magyarok Milánóban

Tanúságtevők a családok világtalálkozóján

Az együttlét, a közösség örömét tapasztalhatta meg az a negyvenkét magyar zarándok, családreferens papok és házaspárok, akiket lelkes közösség és vatikáni színekbe öltözött házak fogadtak a Szentháromság vasárnapja előtti pénteken Milánóban, a családok hetedik világtalálkozóján.

Az egyház jövője és reménye a család – ez mutatkozott meg a világtalálkozón, amelynek kötetlenebb részére XVI. Benedek pápa részvételével június 2-án és 3-án került sor a bressói repülőtéren.