Erdei séta

Most ez az esőszagú kora délután
vagy – ajkamhoz érintem az avart:
a világért mélyre hajol
a teremtmény, de nem mozdít
útjából egy fagallyat sem.
Te vonulsz át ma az erdőn.
Veled szalagoznak mondataid.
Belélegzem a pillanatot.
Harang csöndesedik abban
ahogy
kétoldalt fogynak a fák.