A XIX. Szent István Könyvhéten május 17-én Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, valamint Spányi Antal püspök, a Stephanus Alapítvány elnöke átadták a 2011. évi Stephanus-díjakat. Teológiai kategóriában Reinhard Marx bíboros, münchen-freisingi érsek, a Német Katolikus Püspöki Konferencia társadalmi ügyekkel foglalkozó bizottságának vezetője, a globális válságot elemző A tőke – Védőbeszéd az emberért című sikerkönyv szerzője, irodalmi kategóriában pedig Hárs Ernő költő, műfordító kapta a kitüntetést.
„Nekünk új verset kell teremtenünk”
Beszélgetés Hárs Ernő költővel
– Ön hamarosan betölti a kilencvenegyedik életévét, vagyis túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy az egyik legidősebb köztünk élő magyar költő. Irodalmi pályája hetven esztendeje kezdődött: első versei a második v i l á g h á b o r ú éveiben jelentek meg. Visszatekintve nagyon rögös volt az út?
– Az én hét évtizedes írói tevékenységem hosszú időn keresztül búvópatak-természetű volt. A külügyminisztériumban végzett polgári foglalkozásom rendkívül felemésztette szellemi energiámat, emiatt csak ritka ünnepi órákban, jobb esetben a külön e célra kicsikart szabadság napjaiban foglalkozhattam a szépirodalommal. A kommunista diktatúra szellemi légkörében még az így létrehozott szerény termés legnagyobb része is az asztalfiókba kényszerült. Ha olykor sikerült saját versekkel vagy műfordítással a nyilvánosság elé lépnem, nemegyszer vágták a fejemhez a tolakodás, az álláshalmozás vádját. A korszak, amelyben éltem, már nem a XX. század első felében élt híres elődök világa volt.
