1.
feszül a felhőtlen remegő hártya-ég
fakítja kékjét a tomboló nap
szikrázik színe ölébe a tónak
s a szemidegen zöld árnya ég
így emészti magát ez a hónap
s nem tudni mi marad belőle még
a percek füstölgő fehér ólak
s nincs menedék a lemaradóknak
valaki kifutott idejéből épp
a szédült tudatban rosszul rögzül egy kép
mi a hőségtől a gyermekkorból kiolvadt:
átlát rajtunk a láthatatlan holnap
E héten javában zajlanak a Fischer Ádám karmester nevével fémjelzett Budapesti Wagner-napok, most éppen a Ring estéi, ahogy ilyenkor mindig, élvonalbeli „bayreuthi” vendégművészekkel. Az idei fesztivál újdonsága a Tannhäuser volt: június 3-án ez nyitotta, 19-én pedig ez zárja majd a programsorozatot.
Matthias Oldag nem elégedett meg a fél-szcenírozott formával, egyszerű vonalvezetésű, ám lényegében „teljes értékű” opera-előadást rendezett a Művészetek Palotájában; stilizált díszletekkel, közérthető, „kortárs” szimbólumokkal, tévékamerával, vetítéssel… Tannhäuser (Robert Dean Smith) mintha újjá- vagy ismét a világra születne, amikor leszaggatja a Vénusz-barlangra utaló „védőburok” vászonfalait. Megcsömörlött, másra vágyik.
„Csoda történt Fülén” – többek között ezt a visszajelzést kapta az Ars Sacra, a Szent Művészet Alapítvány a Templomok Éjszakája utáni egyik beszámolóban. Hatvanöt település, kétszáznyolcvanhét esemény, harmincötezer látogató. E száraz adatok is sokat mondanak az Ars Sacra Fesztiválról – amely a Templomok Éjszakája és a Szakrális Műveszetek Hete, a budapesti városmisszió gyümölcseinek új, együttes megnevezése. Idén hatodik alkalommal rendezik meg a programsorozatot a Kulturális Örökség Napjaival karöltve. A Budapestről induló esemény időközben országos, majd Kárpát-medencei méretűvé vált, és felöleli a művészet majd minden ágát.
Az Ars Sacra Fesztivál idén szeptember 15. és 23. között művészeti alkotásokon keresztül mutatja fel a kultúrában a remény jeleit. Kérünk minden elkötelezett hívőt, hogy a hit évének küszöbén használja ki ezt az evangelizációs lehetőséget. Nyissák ki templomukat, mutassák be művészi értékeit, hívják meg a környék iskoláit, óvodáit erre az eseményre; lássák vendégül az érdeklődőket. Az énekkarok a Kodály jubileumi évhez kapcsolódó műveket szólaltathatnak meg; megnyithatják a jó kilátást nyújtó templomtornyokat… Számos szervezést segítő ötlet található a www.ars-sacra.hu honlapon. A fesztiválra közreadunk XVI. Benedek pápa A hit kapuja apostoli leveléből néhány gondolatot, amit szeretettel ajánlunk felolvasni minden eseményen.
Ákos, vagyis Szent Acatius, illetve Achatius bizánci vértanú. Szimeon Metaphrasztesz szerint görög származású keresztény katonatiszt volt Kappadókiában. Maximianus császár keresztényüldözése idején halt vértanúhalált 303 körül. Valószínűleg lefejezték, ám legendája szerint keresztre feszítették. A tizennégy segítőszent egyike. Történetéből nőhetett ki a tízezer vértanú legendája, amely szerint őt és tízezer katonatársát az Ararát hegyén megfeszítették, mert nem áldoztak a pogány isteneknek. A legenda igen színes, benne inkább a középkori lovagkultusz és kevésbé a valóság tükröződik vissza. A történet szerint a mártírok keresztre feszítésének idején nagy földrengés támadt, ám ők nem féltek, szüntelenül imádkoztak, angyalok bátorították őket. Haláluk után testüket újabb földrengés tépte le a keresztről, majd angyalok temették el őket.
Görögkatolikus egyházunk vecsernyéjében naponta elimádkozzuk a zsoltárossal: „Uram, tehozzád kiáltok…” (Zsolt 140,1). Szavainkkal, kiáltásunkkal fordulunk Istenhez. Számtalan más esetben is, amikor imádkozunk, megszólítjuk őt: az egyszerű suttogástól a hangos szavakon át az örömteli, örvendező, harsány éneklésig. Van tehát helye lelki életünkben a szóbeli imádságnak! Azért fontos ennek hangsúlyozása, mert a lelki élet területén volt olyan irányzat, mely meglehetősen lebecsülte ezt. Az evangéliumra alapozva, Jézus tanítására hivatkoztak egyesek, és azt állították, hogy csak a szívbeli imádság a fontos, amit otthon, „bezárt ajtók mögött” végez az ember (Mt 6,6). Mert lélek az Isten, és „lélekben és igazságban” kell őt imádni (Jn 4,24). Biztos, hogy elengedhetetlenül fontos a benső elem az imádságban, mert nélküle csak külsőséges formulát jelentene. De ugyanolyan fontos a szavakba öntés, illetve a szavakkal való kifejezés is.
Az előző számokban felsorolt liturgikus könyvek mellett a római rítus fontos könyvei azok a kötetek is, amelyek közvetlenül nem vesznek ugyan részt a cselekmények kivitelezésében, de azok előkészítéséhez és a konkrét ünneplés általános ismeretéhez feltétlenül szükségesek. Ezek: a Direktórium, vagyis a liturgikus naptár és a Caeremoniale episcoporum, a püspöki ceremoniálé vagy rubrikagyűjtemény.
A példabeszéd különösen alkalmas az Istennel kapcsolatos igazságok közlésére. Képeket használ, melyek megsejtetik a mindent végtelenül felülmúló láthatatlan isteni valóságokat. E képek és hasonlatok ösztönzően hatnak gondolkodásunkra, és összességük elvezet Isten megismerésére. Nemcsak értelmünket serkentik gondolkozásra, hanem megmozgatják szívünket is. Minthogy az egész világot Isten teremtette, a teremtmények Isten szándéka szerint arra szolgálnak, hogy Isten ismeretére vezessenek. Teszik ezt leginkább azáltal, hogy Jézus, aki „ismeri az Atyát” (Jn 8,55), e teremtményekről beszélve tárja fel előttünk Isten országának mélységes titkait.
Lelkes tömeg fogadta Kiko Argüellót, a Neokatekumenális Út egyik alapítóját június 3-án délután Budapesten, a Szent István-bazilika előtti téren. A lelkiségi mozgalom világszerte ismert vezetőjét Erdő Péter bíboros hívta meg, hogy úrnapján az új evangelizáció jegyében tegyen tanúságot az örömhírről.