Tovább
Négyéves unokámmal a helyi templom nyolcórás gyerekmiséjére mentünk. Természetesen izgett-mozgott egész idő alatt. A prédikációt zengő hangon mondta Bence atya. A szentbeszéd közben az atya némi hatásszünetet tartott. Rituska jó hangosan közbeszólt: „tovább”.
Halmschlager János,
Pilisvörösvár
A pénz nem játszott szerepet. Ritkán hallani manapság ilyen mondatot ott, ahol valami születik. Márpedig a Tamásihoz tartozó külterületen, Erdőrészen úgy állított keresztet a helyi lakosság, hogy nem került pénzbe. Felajánlások, önkéntes munkavégzések hozták meg az eredményt. Volt, aki a talapzatot építette, más a fát adta, megint más a virágokat ültette, a helyi művészeti iskola rajztanára, Rill Mária pedig megfestette a korpuszt.
Egy rég eltűnt keresztet pótoltak most a hívek Erdőrészen. A szentelést a tamási plébános, Hegedüs János (képünkön) végezte.
Fotó: Kántor Mária
Andrisékkal este, már sötétben érkeztünk. A hegyoldalban felfelé énekes rigók riadtak fel a reflektor fényére. Az erdőhatárnál álló házhoz érve a sötétbe burkolózott fák közül macskabagoly kiáltott, mintha csak üdvözölt volna bennünket. Másnap kora reggel a kis padlásszobából kilépve szajkót láttam ülni az egyik mandulafán. Meglepődhetett, mert néhány másodpercig nem mozdult, égszínkék szemével rám meredt, aztán recsegő vészkiáltással elrepült. A fa alatt tömérdek mandulahéj hevert. Az erdő közel van, és a mókusok nem várják be, hogy megérjen a termés. Borult volt az ég, csöpögött az eső, ezért a strand helyett a hegyi utat választottuk.
A turisták által látogatott nagyvárosokban és az üdülőhelyeken manapság már mifelénk sem szokatlan látvány az utca forgatagában alkotó, rajztáblája, festőállványa fölé hajoló művész. Akadnak köztük olyanok, akik portrékészítő tehetségüket csillogtatják, mások az utcák, a terek hangulatát igyekeznek visszaadni műveiken. Némelyek pedig inkább csak inspirációt merítenek a környezet motívumaiból, hogy így alkossanak meg egy saját képi világot, amellyel kifejezhetik mondanivalójukat.
Nyár közepén járta be a világsajtót az a kép, amely a magasból fényképezve egy szívet formáz, méghozzá fákból. Nem is lenne ebben semmi meglepő, hiszen a kertészek és a parképítők gyönyörű alkotásokra képesek, ám a szív alakú tisztásról eddig senki sem tudott. Egy hőlégballonozó vette észre, amikor Gloucestershire környéke fölött lebegett. Lefényképezte, aztán a képeket átadta a sajtónak. A brit lapok sem tétlenkedtek, hamarosan kinyomozták, kinek a keze munkáját dicséri a szépséges jelenség.
Ó, a Balaton…
Kirándulás Zalaszántóról Tátikára
Kicsit fárasztó már a nyüzsgő, hangos Balaton-part…?! A Keszthelyen kiböjtölt távolsági buszról leszállva, vagy autónkat hátrahagyva a környező természet szépsége azonnal kifejti feszültségoldó hatását. Az erdős hegysor egyik kiugró sziklás ormán Rezi várának gondosan konzervált romja vonzza a szemet. A cél azonban most egy másik, ennél is félreesőbb történelmi hely. Zalaszántó gótikus templomán és a faluszéli Szent Vendel- szobron túl, a Hideg-kútnál (ahol a középkorban még falu volt) indul az út évszázados tölgyek és bükkök között Tátika várához. A medvehagyma jellegzetes illata lengi be az eleven, neszező erdőt.
Könyvespolcra
Gyakran előfordul, hogy a kételkedés, az átmeneti hitetlenség vezet el az igazán mély istenhitig. A kérdések feltevése nem a tagadást jelzi, sokkal inkább a mélyebb megértés vágyát. Az 1949-ben Atlantában született Philip Yancey egyévesen veszítette el édesapját. Később csalódások, gyötrő gondolatok után talált el a keresztény hithez. Ma újságíróként dolgozik, és könyveket ír. Tevékenysége igen tiszteletreméltó, hiszen olyan ember ő, aki zarándokként él a világban, s „olyan hit után kutat, amely nem kisebbé, hanem nagyobbá teszi a követőit”. (Philip Yancey korábban járt már Magyarországon, s idén ősszel ismét találkozhat vele a hazai közönség. Ő közvetíti ugyanis az igei üzenetet a Budapest Sportarénában megrendezendő Ez az a nap! című rendezvényen.)
Parallax – nézetek kora
A nagy vallási kultúrákban végső soron minden igazság és minden erkölcsi útmutatás az isteni tekintélyre vezethető vissza, melyet kiválasztott személyek és szövegek képviselnek. Évezredeken keresztül szilárdan állt a tekintély a társadalom középpontjában, melynek tagjai tekintetüket félelemmel szegezték az isteni tekintély szavára. S bár a vallási elitek gondosan különbséget tettek az istenség és annak földi képviselői között, az egyszerű ember a földi paloták és a mennyei trónusok közötti különbséget aligha érzékelhette. Amit a modern világ személyesnek és kritikusnak tart és becsül, ezekben a klasszikus korokban még teljességgel ismeretlen volt. Kivételt képeznek ez alól a mindenkor meglepő ritkaságként felbukkanó misztikusok, akik olyan közelségbe kerültek az istenséggel, hogy megsejtették az ég és a föld közötti mérhetetlen távolságot. A tisztán isteni tekintélynek azonban számukra is – sőt, csak számukra igazán – abszolút és kizárólagos súlya van.