Utcán születő művészet

Erre törekszik a budapesti Roma Galériához kötődő cigány fiatalok csoportja is, melynek tagjait a festészet iránti közös érdeklődésük vitte a tiszadobi gondozóhelyre az ország különböző intézeteiből, nevelőszülők mellől. A festői környezetben együtt fejlesztették tovább tudásukat.


Önképzőkört alapítottak, könyvtárba jártak, nagy mesterek műveit másolták, igyekeztek hatni egymásra és a környezetükre is. Sajátos látásmódjukkal, stílusukkal, közösségük erejével új szemléletet akartak vinni a cigány képzőművészetbe. Festőállványaikat gyakran állítják fel a műterem falain kívül is, hogy – mint a csoport egyik tagja, Káli-Horváth Kálmán elmondta – festészettel „fertőzzék” meg a várost, és mások számára is láthatóvá tegyék, hogyan készül egy-egy alkotás. „Mi nem vállaljuk az áldozat szerepét – ahogyan a cigányok általában –, mert az megnyomorítja, korlátok közé szorítja a művészetet. Kerüljük a cigány festő megnevezést is, mi inkább festő cigányoknak tartjuk magunkat. Nyitottak vagyunk, szívesen látjuk az irántunk érdeklődőket a belvárosi galériában, amely 2003 óta biztosít szervezett kereteket a számunkra.”

Fotó: Cser István

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.