Szeptemberi elválások és elvárások

Holnap becsöngetnek. Sok magyar család életében a szeptember gyökeres változást hoz. Útnak indulnak a csöppségek az első közösség, az óvoda felé, hátizsákos hétévesek lépik át az iskola küszöbét, kiskamaszok integetnek a kollégium ablakából, egyetemista „gólyák” töltik ki a kemény fedelű leckekönyvet. Elválásokat és elvárásokat hoz a szeptember. Uzsalyiné Pécsi Rita neveléskutatóval, a pécsi Megyer-városi Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium vezetőjével, négy fontos életszakasz fordulójáról és nehézségeiről beszélgettünk.

– Az első nagy elszakadás a család életében az, amikor a gyermek bekerül a közösségbe, legyen az bölcsőde vagy óvoda. Hogyan lehet megkönnyíteni az elválást?

– Ha egy kisgyermek ebben a helyzetben nem akarja elengedni az anyukája kezét és sír, az a természetes ragaszkodás jele. Szülőként talán nem is esne jól, ha gyermekünk szó nélkül, vissza se nézve besétálna a nagy kapun. Az biztos, hogy körülbelül négy és fél éves korára minden kicsi beleérik az óvodáskorba, de háromévesen még egyáltalán nem biztos. Ne éljük meg tragédiaként, ha az elválás nem megy egyik napról a másikra. Hagyjunk neki időt, legyünk türelmesek.

Örömünnep?

Néhány nappal ezelőtt minden híradóban és napilapban zászlókat lengető, ujjongó emberek mosolyogtak ránk. Örömünnep volt ugyanis: meghalt egy ember. Nem is ember, több annál, egy jelkép. A legveszélyesebbnek tartott terroristavezér meggyilkolása egyesek szerint a világ összes emberének győzelme. Bár vannak, akik ezt a nézetet nem osztják. Néhány órával Barack Obama sikeres likvidálásról szóló bejelentése után pokolgép robbant az északnyugat-pakisztáni Charsadda városban. A merényletben négyen haltak meg. Egyes híradások szerint egy nő és három gyerek, más források szerint „csak” két gyerek és két felnőtt. A terroristavezér hívei természetesen ennél sokkolóbb megtorlásokat ígérnek.

Gyerekszáj

Tovább

Négyéves unokámmal a helyi templom nyolcórás gyerekmiséjére mentünk. Természetesen izgett-mozgott egész idő alatt. A prédikációt zengő hangon mondta Bence atya. A szentbeszéd közben az atya némi hatásszünetet tartott. Rituska jó hangosan közbeszólt: „tovább”.

Halmschlager János,
Pilisvörösvár

Új kereszt Erdõrészen

A pénz nem játszott szerepet. Ritkán hallani manapság ilyen mondatot ott, ahol valami születik. Márpedig a Tamásihoz tartozó külterületen, Erdőrészen úgy állított keresztet a helyi lakosság, hogy nem került pénzbe. Felajánlások, önkéntes munkavégzések hozták meg az eredményt. Volt, aki a talapzatot építette, más a fát adta, megint más a virágokat ültette, a helyi művészeti iskola rajztanára, Rill Mária pedig megfestette a korpuszt.

Egy rég eltűnt keresztet pótoltak most a hívek Erdőrészen. A szentelést a tamási plébános, Hegedüs János (képünkön) végezte.

Fotó: Kántor Mária

Körbejártuk a Badacsonyt

Andrisékkal este, már sötétben érkeztünk. A hegyoldalban felfelé énekes rigók riadtak fel a reflektor fényére. Az erdőhatárnál álló házhoz érve a sötétbe burkolózott fák közül macskabagoly kiáltott, mintha csak üdvözölt volna bennünket. Másnap kora reggel a kis padlásszobából kilépve szajkót láttam ülni az egyik mandulafán. Meglepődhetett, mert néhány másodpercig nem mozdult, égszínkék szemével rám meredt, aztán recsegő vészkiáltással elrepült. A fa alatt tömérdek mandulahéj hevert. Az erdő közel van, és a mókusok nem várják be, hogy megérjen a termés. Borult volt az ég, csöpögött az eső, ezért a strand helyett a hegyi utat választottuk.

Utcán születő művészet

A turisták által látogatott nagyvárosokban és az üdülőhelyeken manapság már mifelénk sem szokatlan látvány az utca forgatagában alkotó, rajztáblája, festőállványa fölé hajoló művész. Akadnak köztük olyanok, akik portrékészítő tehetségüket csillogtatják, mások az utcák, a terek hangulatát igyekeznek visszaadni műveiken. Némelyek pedig inkább csak inspirációt merítenek a környezet motívumaiból, hogy így alkossanak meg egy saját képi világot, amellyel kifejezhetik mondanivalójukat.

Szívtisztás

Nyár közepén járta be a világsajtót az a kép, amely a magasból fényképezve egy szívet formáz, méghozzá fákból. Nem is lenne ebben semmi meglepő, hiszen a kertészek és a parképítők gyönyörű alkotásokra képesek, ám a szív alakú tisztásról eddig senki sem tudott. Egy hőlégballonozó vette észre, amikor Gloucestershire környéke fölött lebegett. Lefényképezte, aztán a képeket átadta a sajtónak. A brit lapok sem tétlenkedtek, hamarosan kinyomozták, kinek a keze munkáját dicséri a szépséges jelenség.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.