Kis tettekkel a nagy álmokért

A törekvés és az úgynevezett Genfest (nemzedékek ünnepe) Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítójának nevéhez kötődik. Az 1960-as évektől napjainkig a közösség sok fiatalja mutatott már példát arra, hogyan lehet népek és kultúrák közt – akár saját életük árán is – egységet létrehozni. Az első Genfestet 1973-ban rendezték. Utána közel ötévente ismételték meg az eseményt. Az 1990-es római találkozót II. János Pál pápa is meglátogatta. Ekkor történt, hogy egy buddhista fiatal leborulással fejezte ki tiszteletét a katolikus egyházfő és a keresztények iránt.


A találkozók többnyire nem lépték át Olaszország határait, a legutóbbit ráadásul már tizenkét esztendeje rendezték meg. Ezért is nagy jelentőségű, hogy hosszú szünet után a magyar főváros ad otthont az eseménynek, amelynek fővédnöke Erdő Péter bíboros. Örvendetes módon a Genfest mellé állt a főváros is. Védnökei között van Steinbach József református püspök és Tarlós István főpolgármester. A rendezvényt a Duna World csatorna egyenes adásban közvetíti.
Az együtt töltött néhány nap mottója: Építsünk hidakat! Budapest földrajzi helyzetéből adódóan maga is szimbolizálja ezt a vágyat. Nem véletlen, hogy a szervezők szeptember elsejére, este kilenc órára élő, fáklyás felvonulást álmodtak meg a Lánchídhoz. A menethez egyébként bárki csatlakozhat majd.
A programokra mintegy tizenkétezren érkeznek. Képviseltetik magukat a legkülönfélébb nemzetek fiai és lányai, jelen lesznek muzulmán, buddhista és hindu fiatalok is. A résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat, beszámolnak a folyamatban lévő kezdeményezésekről, köztük például az évtizedek óta működő Afrika-tervről, a „Skip a meal” (Hagyj ki egy étkezést) elnevezésű akcióról, melynek célja az afrikai éhezők megsegítése.

A Budapest Sportarénába, ahol huszonegy nyelven lesz tolmácsolás, nem vallásos, kereső fiatalokat is várnak. Augusztus 30-án az Erzsébet téren felavatják a „testvériség sarkot”, amely kifejezi az egységre törekvés eszméjét. Ezt a napot a Gen Rosso együttes koncertje zárja a Petőfi Csarnokban. A hivatalos program 31-én, a kelet-közép-európai fiatalok bemutatkozásával kezdődik. Szeptember 2-a az elmélyülésé lesz. A Szent István téren bemutatandó szentmisén, amely délelőtt fél tizenegykor kezdődik, szintén bárki részt vehet.

A közös beszélgetéseken, előadásokon számos téma kerül majd előtérbe: a gazdaságtól a művészetig, a politikától a társadalmi problémákig, a vallások közötti párbeszéden és a legmagasabb emberi értékeken keresztül a környezetvédelemig és a kommunikációig.

A fentiek fényében a sok ezer fiatal összefogása és ereje már aligha nevezhető puszta idealizmusnak. Főként akkor nem, ha számba vesszük, hogy a rendezvény előkészületeit is mennyi konkrét „hídépítő” tevékenység előzte meg. A magyar fiatalok például Párkányban már hónapokkal ezelőtt egy asztalhoz ültek szlovákokkal, s azt is megélték, hogy a vágyott párbeszéd gyakran nem is olyan zökkenőmentes. A szervezők arról is beszámoltak, hogy a svájci fiatalok takarítást vállaltak azért, hogy a Genfestre érkező afrikaiak útiköltségét ki tudják fizetni. Aki kicsit is ismerős Svájcban, tudja, hogy egy „bennszülöttől” ez egyáltalán nem megszokott gesztus. Volt olyan fiatal, akinek a családjával kellett „megküzdenie”, hogy jelentkezhessen olyan munkára, amelyet többnyire török vendégmunkások szoktak végezni… Tudjuk, a világ nem változik meg egy ilyen rendezvénytől, és talán azoknak a kritikusoknak is igazuk van, akik azt mondják: nem ájulunk el attól, ha egy zürichi huszonéves megfog egy szemétlapátot. De hinnünk kell, hogy minden nagy változás kicsiben kezdődik. És azt se feledjük, hogy a jövő hétvégén fővárosunk otthont fog adni olyan lelkes, vidám és tevékeny embereknek, akik hisznek az egység szellemében. Szinte biztos, hogy hatnak majd ránk is. Főként akkor, ha engedjük…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.