A törekvés és az úgynevezett Genfest (nemzedékek ünnepe) Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítójának nevéhez kötődik. Az 1960-as évektől napjainkig a közösség sok fiatalja mutatott már példát arra, hogyan lehet népek és kultúrák közt – akár saját életük árán is – egységet létrehozni. Az első Genfestet 1973-ban rendezték. Utána közel ötévente ismételték meg az eseményt. Az 1990-es római találkozót II. János Pál pápa is meglátogatta. Ekkor történt, hogy egy buddhista fiatal leborulással fejezte ki tiszteletét a katolikus egyházfő és a keresztények iránt.
A találkozók többnyire nem lépték át Olaszország határait, a legutóbbit ráadásul már tizenkét esztendeje rendezték meg. Ezért is nagy jelentőségű, hogy hosszú szünet után a magyar főváros ad otthont az eseménynek, amelynek fővédnöke Erdő Péter bíboros. Örvendetes módon a Genfest mellé állt a főváros is. Védnökei között van Steinbach József református püspök és Tarlós István főpolgármester. A rendezvényt a Duna World csatorna egyenes adásban közvetíti.
Az együtt töltött néhány nap mottója: Építsünk hidakat! Budapest földrajzi helyzetéből adódóan maga is szimbolizálja ezt a vágyat. Nem véletlen, hogy a szervezők szeptember elsejére, este kilenc órára élő, fáklyás felvonulást álmodtak meg a Lánchídhoz. A menethez egyébként bárki csatlakozhat majd.
A programokra mintegy tizenkétezren érkeznek. Képviseltetik magukat a legkülönfélébb nemzetek fiai és lányai, jelen lesznek muzulmán, buddhista és hindu fiatalok is. A résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat, beszámolnak a folyamatban lévő kezdeményezésekről, köztük például az évtizedek óta működő Afrika-tervről, a „Skip a meal” (Hagyj ki egy étkezést) elnevezésű akcióról, melynek célja az afrikai éhezők megsegítése.
A Budapest Sportarénába, ahol huszonegy nyelven lesz tolmácsolás, nem vallásos, kereső fiatalokat is várnak. Augusztus 30-án az Erzsébet téren felavatják a „testvériség sarkot”, amely kifejezi az egységre törekvés eszméjét. Ezt a napot a Gen Rosso együttes koncertje zárja a Petőfi Csarnokban. A hivatalos program 31-én, a kelet-közép-európai fiatalok bemutatkozásával kezdődik. Szeptember 2-a az elmélyülésé lesz. A Szent István téren bemutatandó szentmisén, amely délelőtt fél tizenegykor kezdődik, szintén bárki részt vehet.
A közös beszélgetéseken, előadásokon számos téma kerül majd előtérbe: a gazdaságtól a művészetig, a politikától a társadalmi problémákig, a vallások közötti párbeszéden és a legmagasabb emberi értékeken keresztül a környezetvédelemig és a kommunikációig.
A fentiek fényében a sok ezer fiatal összefogása és ereje már aligha nevezhető puszta idealizmusnak. Főként akkor nem, ha számba vesszük, hogy a rendezvény előkészületeit is mennyi konkrét „hídépítő” tevékenység előzte meg. A magyar fiatalok például Párkányban már hónapokkal ezelőtt egy asztalhoz ültek szlovákokkal, s azt is megélték, hogy a vágyott párbeszéd gyakran nem is olyan zökkenőmentes. A szervezők arról is beszámoltak, hogy a svájci fiatalok takarítást vállaltak azért, hogy a Genfestre érkező afrikaiak útiköltségét ki tudják fizetni. Aki kicsit is ismerős Svájcban, tudja, hogy egy „bennszülöttől” ez egyáltalán nem megszokott gesztus. Volt olyan fiatal, akinek a családjával kellett „megküzdenie”, hogy jelentkezhessen olyan munkára, amelyet többnyire török vendégmunkások szoktak végezni… Tudjuk, a világ nem változik meg egy ilyen rendezvénytől, és talán azoknak a kritikusoknak is igazuk van, akik azt mondják: nem ájulunk el attól, ha egy zürichi huszonéves megfog egy szemétlapátot. De hinnünk kell, hogy minden nagy változás kicsiben kezdődik. És azt se feledjük, hogy a jövő hétvégén fővárosunk otthont fog adni olyan lelkes, vidám és tevékeny embereknek, akik hisznek az egység szellemében. Szinte biztos, hogy hatnak majd ránk is. Főként akkor, ha engedjük…
