Egyetemisták terepen

Szakrális kisemlékek Komárom-Esztergom megyében a címe annak a kutatási programnak, amely – a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával – hosszas előkészítés után nyáron már a konkrét megvalósítás szakaszába lépett, két adatgyűjtő-táborozással. A kezdeményezés tartalmát és célját még inkább kifejezi az egyik ötletgazdától származó, csatlakozásra toborzó mottó, mely így hangzik: „Az régi szép ájtatosság”.

Mint a kutatásvezető A. Pál Gabriella tatabányai régész-néprajzos-főmuzeológus fogalmazott, ebben benne van a lényeg, vagyis hogy minél átfogóbb képet szeretnének nyerni a megye állított és épített szakrális emlékeiről, a fogadalmi és határkeresztektől a kálváriai képoszlopokon át a patrónusszobrokig.
A kutatás főszereplői – az őket irányító szakemberek és az adatközlő helyi lakosok mellett persze – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem csatlakozó hallgatói, akiknek kiváló nyári szakmai gyakorlat lehetett (és lehet még jó néhány évig) a közös munka.

Fotó: Ribáry Zoltán

Háló Jazz Klub a Loyola Caféban

A Háló Közösségi Központ helyszín hiányában még 2011-ben bezárta kapuit. A 2008-tól működő helyszínen rendszeresen szerveztek irodalmi kávéházat, közéleti klubot. Itt tartotta összejöveteleit a Sándor Kör, a Zsinati Klub, a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság, és itt találtak otthonra a csángó keresztszülők programjai, valamint számos könyvbemutató és jótékonysági rendezvény is. Végre elérkezett az újrakezdés ideje: minden hónap első keddjén a magyar jazzelőadók krémje zenél majd a Loyola Caféban – a Háló szervezésében.

Száztíz éve született Breuer Marcell

Ha a modern építészet és lakásberendezés kerül szóba, általában a végletekig leegyszerűsített mértani formák, a négyzet, a téglalap, szűk belső terek jutnak eszünkbe. Álló vagy fektetett gyufaskatulyákra emlékeztető lakótelepi házakat a hatvanas évektől építettek Magyarországon a panelprogram keretében. Meglepő, hogy a mai középületeket és a társasházakat is gyakran jellemzi minimális élettér. Ez azonban nem volt mindig így.

Breuer Marcell magyar származású építész és formatervező azok közé tartozott, akik hihetetlen nagyvonalúsággal használták a korszerű anyagokat, a vasbetont, a fémet, és ha kellett, a fát épületeik és bútoraik megtervezésénél. A Szent János apátsági templom Minnesotában manapság is különlegességnek számít. A barnás színű létesítmény magával ragadja az érkezőt. A templomcsarnok előtt már messziről látszik egy hatalmas vasbeton harangláb. Az épületet nemcsak méretei teszik monumentálissá, hanem belső arányai is.

Ez a legelső földi reggel,
mint tétova virág, mit az éj kilehelt,
a friss szélben, mely a vízről kerekedett fel,
kinyílik egy kékszínű kert.

Isten, hogy tud ma fényleni,
mily gyönyörködtetők neki
rózsái és gyümölcsei!

Rózsák, ha égtek
nyugalmas éjeken,
ti vagytok az élet
s a dal nekem.