A hét szentje

Korea a szentek számát illetően a negyedik a világ országai közül. Több mint nyolcezer emberről tudunk, akit a XIX. században a keresztényüldözés során megöltek, közülük százhármat oltárra is emeltek.

Görögkatolikus lelkiség

Az egyetemes egyházon belül bizánci egyházunk is becses ereklyeként tiszteli a „drága és elevenítő szent keresztet”. „Világraszóló felmagasztalásának fényes ünnepét” szeptember 14-én tartjuk. A hagyomány és Aquileai Rufinus egyháztörténetíró tanúskodása szerint ugyanis Szent Ilona császárné 326-ban megtalálta a Golgotán a keresztfát, amelyet Makáriosz jeruzsálemi pátriárka a világ négy égtája felé felmutatva felmagasztalt. A szent helyen templomot emeltek – amely a nyugati szóhasználat szerint a Szent Sír temploma, a keleti elnevezés szerint pedig a Feltámadás bazilikája lett. Felszentelésére 335. szeptember 13-án került sor, a keresztfelmagasztalás ünnepét pedig az ezt követő napra helyezték.

Szerzetesség és liturgia

A kitárt kéz és égre emelt szem ősidők óta az istenség felé forduló, vele egyesülni vágyó, őt dicsőítő ember jellemző mozdulatai. A kora keresztény művészek, más vallások követőihez hasonlóan, nagyon szívesen ábrázolták önmagukat ebben az úgynevezett orante testtartásban. A kitárt kéz az Istenre összpontosító figyelem gesztusa. Benne van az az odaadás, amellyel az ember kiszolgáltatja, sebezhetővé teszi magát, az a feltétel nélküli bizalom, amelyet Isten iránt táplál.

A Biblia üzenete

Jézust lélek- és sorsközösség kötötte a prófétákhoz: Keresztelő Jánoshoz, Illéshez és a többiekhez. Ugyanazon Szentlélek „szólt a próféták szavával” (Hitvallás), mint aki őt betöltötte. Úgy olvasta a prófétákat, mint akik róla írtak. Amikor Jézus elutasítottságot tapasztal, mindig a prófétai sorsra utal vissza: „Így üldözték a prófétákat is.”