Fehér kendőt terítesz

Rendjén van ez, időnk kiméretett.
Mögöttünk a méltóbbak sorakoznak,
A szebb napok mosolygós robotosai,
Kezükben készülő fénycsokor, csoda.

Még kergetik árnyékunk, de nem soká,
Napvitorlákat feszítenek az űrben,
S elhagyják ezt a lelakott bolygót,
Vizekkel, gyűrűkkel, gazos sírjainkkal.

Most még itt ülsz a neked szánt parton,
Gyártod a gyűrűket, s a ladikot várod,
Fehér kendőt terítesz a remélt nyár elé,
De tudod, már a túlparton érsz haza.

Gyimesi László (1948) költő, szerkesztő,
az aquincumi költőverseny háromszoros fődíjasa

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.