Könyvespolcra

Váratlan meglepetések, meghitt pillanatok, humoros epizódok jellemzők e kötetre, amely a nagy sikerű Út a csillagok alatt folytatása. Tokaji Ferenc hiteles és nagyon személyes beszámolóját olvashatjuk arról az embert próbáló zarándokútról, amelyet kevesen vállalnak: a portugáliai Fatimából, „a világ oltárától” indulva jut el a vándor a spanyolországi Santiago de Compostelába. A szerző először 2005-ben vágott neki a hosszú útnak, s később többször is visszatért. Egy interjúban azt nyilatkozta: a „mi végre vagyunk ezen a világon?”, „mi értelme annak, amit teszünk?”, „hová vezet az út?” kérdésekre kereste a választ, amikor nekivágott az El Caminónak. „A magány, a fizikai igénybevétel, a természet közelsége, az órákig tartó gyaloglások meghozták a testi és lelki megtisztulást is.

Könyvespolcra

Régóta tudjuk, hogy az állandó rohanás, a zaj, a számtalan stresszforrás megnehezíti a harmonikus életritmus kialakítását. Épp ezért a mentális betegségek is egyre elterjedtebbek. A szakemberek szerint már minden negyedik embert érintenek életük egy bizonyos szakaszában. Nem kizárt, hogy nyolctíz év múlva a depresszió lesz a legáltalánosabb betegség a fejlett világban. A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a mentálisan beteg szülő vagy szülők gyermekeire még inkább oda kell figyelni az intézményi szocializáció terepén, a bölcsődékben, az óvodákban, az iskolákban. Az egészséges fejlődéshez ugyanis nélkülözhetetlen valamifajta segítség, s az a gyerek, aki otthon nem kapja meg a szükséges támogatást, esetleg önmagát okolja a szülő betegsége miatt.

Kisdiákként eleinte nehezen igazodtam el a hatalmas épület labirintusában, de aztán igen otthonosan éreztem magam benne. Amikor pedig az 1948-as évnyitón Abody Béla nyilván mások által írt beszédében odáig jutott, hogy mostantól „a szellem napvilága” ragyogja majd be iskolánkat, bizony botrányba, füttykoncertbe fulladt a szónoklata. Mi másképpen éreztük. Még azelőtt, hogy megismerhettem volna új iskolámat, pedagógus édesapámtól hallottam, hogy amikor érettségi elnökként valahol a ciszterci atyák vendége lehetett, másutt szerzett tapasztalataitól eltérően vacsora után itt nem széledt szét a tanári testület, hanem beszélgetve, esetleg tarokkozva együtt maradt.

Parallax – nézetek kora

Szavakkal telített, csönd nélküli világunkban a szó jelenléte olyan magától értetődő, mintha öröktől fogva lenne. Mintha világunk a szavak tégláiból épülne, s amit egymásnak jelentünk, csak szavakból állna. Még a csöndeket is szavak emléke telíti. Ám a legelső és azt követően minden további megszólalás előtt is létezik egy állapot, s hogy milyen is az, erre nem könnyű felelni.