Tíz éve avatták szentté

Még az a szenvedés is elérte, hogy 1923-ban egy hivatalos vizsgálatot végző egyházi személy jelentette Rómába: „Pio atya ördögtől megszállott, s a konvent (a kapucinus közösség) tagjai csalók gyülekezete.”

A szenvedésben is derűs, egyszerű ember maradt. Egy jellemző anekdota így fejezi ki ezt: Amikor misézni ment, mindig nagy tömeg sorfala fogadta. Egyszer egy parasztember azt kiáltotta felé: Imádkozz a szamaramért, kérlek, mert elpusztul! Mire ő így válaszolt: Adj neki enni, akkor jobban lesz!


Életszentségének jele volt a betegek, a szenvedők iránti szeretete. Az őt egyre nagyobb számban felkereső hívők adományaiból 1956-ban modern kórházat építtetett. Naphosszat gyóntatott. Legtöbben azért keresték fel, hogy életgyónást végezzenek. Karol Wojtyla is ellátogatott hozzá, s beszélgetésük közben Pio atya megjövendölte neki, hogy pápa lesz. 1968. szeptember 23-án, életének nyolcvanegyedik évében hunyt el. Az emberek iránta tanúsított tisztelete halála után is változatlan maradt. II. János Pál pápa 1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatta. Életében mindenkinek rendelkezésére akart állni. „Mindenkié vagyok egészen”– vallotta. Ma is ebben a tudatban fordulhatunk hozzá, hogy közbenjárását kérjük.

A budai Fő utcai kapucinusok várják Pio atya tisztelőit szeptember 21-én, 22-én és 23-án, 17.15-től az esti hatos misére, melynek homíliáit Berhidai Piusz pasaréti ferences házfőnök mondja.

(Pio atya életéről szóló könyvek kaphatók az Új Ember könyvesboltjaiban.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.