Egy mohos oszlopra emlékszik.
Annak dőlt, míg nézte a sötét menetet.
Erős férfiak vitték a testet, azét, kit addig apjának nevezett.
Egy hűs ajtófélfára emlékszik.
Annak tapasztotta lázas homlokát.
A nagykapu csukódott.
Elhagyták, és elhagyta akkor ő is önmagát.
Elmúlásokra emlékszik, melyekből váratlanul kélt a feltámadás.
Megtanulta, hogy áldott a halál, mert általa kezdődik valami más.
Kirakós
Négyéves keresztlányommal az élet nagy kérdéseiről beszélgetünk. Képletesen mondom neki valamire, hogy mi, emberek, így vagyunk összerakva. Ő pedig kikerekedett szemmel kérdez vissza: „Összerakva? Az ember kirakós?”
Virág Veronika,
Budapest
Régen a ház körüli kertből nem hiányozhattak a gyümölcsfák. Mára a gyepből és díszbokrokból álló pihenőkert lett a divat. Ahogyan egyre drágulnak a gyümölcsök, érdemes ismét haszonnövényeket telepíteni a kertbe.
Ássunk a kert napsütötte részében egy méterszer egy méteres, 70 centiméter mély gödröt. A föld felső 10-20 centiméteres rétegét tegyük külön (a gödör egyik oldalára), mert ez értékesebb, mint az altalaj, a többi földet pedig hányjuk a másik oldalra. Ezután szórjunk a gödör aljára 10 cm vastagságban érett szerves trágyát, majd erre kerüljön az elkülönített feltalaj. Ám mielőtt ebbe a munkába belekezdenénk, úgy válasszuk meg a majdan terebélyesre növő gyümölcsfa helyét, hogy az ne vessen árnyékot a szomszéd házára, kertjére.
Október a látás hónapja. Igaz, lassan búcsút intünk neki, de a szemünk világára egész évben szükségünk van. A szemüvegesek pedig jól tudják, az okuláréra úgyszintén. Talán kevesen hallottak arról, hogy ez utóbbi nélkülözhetetlen segédeszközt egy ferences szerzetesnek köszönhetjük. Az angol származású Roger Bacon könyveinek hatására Olaszországban az 1280-as években készültek el az első, szövegre helyezhető olvasólencsék. A létezésükről korabeli festmények is tanúskodnak. Az egyik ilyen, legkorábbi és legismertebb kép Conrad von Soest alkotása (képünkön) 1403-ból, amelyen az egyik apostol szemüveg segítségével tanulmányozza a Szentírást.
A marokverők viselete aratás idején egyszerű ruhadarabokból állt: bő „föstőszoknya”, parget alsószoknya, fehér gyolcsból varrt blúz, fejkendő. Nagyanyámék a „föstőszoknyához” való anyagot a dunaföldvári vásárban szerezték be, ahol a helyi kékfestő műhely mindig igen szép portékákkal jelent meg. A szakma vízigényessége miatt jobb helyre nem is telepíthette volna cégét 1836 körül Velis József, akinek leszármazottai továbbvitték a mesterséget.
A vándort már messziről útba igazítja a karcsú, nyolcvannyolc méteres vártorony, amely az égbe szökik, és jelzi Wittenberg városát. A várhoz közeledve megpillanthatjuk a híres templomot is, amely az UNESCO világörökség része. A mostani vár elődje már az 1100-as években itt állt. Azóta sokszor átépítették. Az ismert kápolnát több száz évvel később illesztették hozzá. Jeles mesterek keze munkáját őrzi, olyanokét, mint Lucas Cranach Elder, Albrecht Dürer, Jacopo de’Barbari, Tilman Riemenschneider. Az épület mégsem e kiváló művészek alkotásai révén vált elsősorban híressé, hanem egy kapu miatt.
Könyvespolcra
A Fájdalmas Szűzanya ünnepén jelent meg Averardo Dini könyve, amely a Szent Szűz tiszteletére Firenzében alapított kongregáció történetét mutatja be. Február 17-én ünnepli az egyház a Szűz Mária Szolgái rendjének vagy – ahogy népszerű nevén ismerjük – a szervitáknak Hét Szent Alapítóját. A rendnek egy férfiága és huszonhárom női ága van szerte a világon, ezek egyike az 1854-ben Firenzében alapított Szervita Nővérek, a Fájdalmas Anya Szolgálói Kongregáció. Magyarországon 1922-ben Marchi M. Cyrill olasz szervita atya biztatására indulhatott a Fájdalmas Szűzanya Szolgálóinak Magyar Kongregációja Baitz M. Erzsébet nővér vezetésével, aki Pilinszky János nagynénje volt. A kongregáció a szervita atyák támogatásával nagyon gyorsan elterjedt Magyarországon.
Könyvespolcra
„Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény” – írta József Attila a Hazám című versében. Bár e sorok 1937-ben születtek, a II. világháborút követő, Rákosi Mátyás nevével fémjelzett időszakra sokkal inkább ráillenek e szavak, mint a megelőző korokra. 1948 és 1953 között minden második magyar családban volt olyan, akit valami miatt megfigyelés alatt tartott a kommunista diktatúra. Vélt vagy valós ellenfeleit pedig a legdurvább eszközökkel igyekezett ellehetetleníteni a rendszer. Az elszigetelésre nemcsak fegyházakat és börtönöket, hanem internáló- és kényszermunkatáborokat is fenntartott. Ezt a világot mutatja be a L’Harmattan Kiadó gondozásában megjelent „Állami titok” című könyv.