Balett
Mikor Ámor szava leküldött a terembe,
hogy Ámor táncait ellejtsd bájosan ott,
szemed nappalt hozott, noha éjszaka volt,
tüzes villámait oly sűrűn szórta szerte.
Csak zörgő váz vagyok
Csak zörgő váz, kinek nincs mása, csak a csontja,
sovány, bágyadt vagyok, gyenge, kizsigerelt,
akit már a halál magának kiszemelt.
Csak reszketve tudok tekinteni karomra.
A síremlék
Mikor az ég s az óra
halálomat kimondja –
hálát adva megélt
üdveimért,
megtiltom, hogy a márványt
darabjaira vágják
azért, hogy nyughelyem
pompás legyen.
Házi feladat
Az elég nagy zúgolódást kiváltó, műcsarnokbéli Mi a magyar? kiállítás után nemrégiben megint belefutottam a kérdésbe a mandiner. blog.hu oldalán, ahol magyar írók, szerkesztők válaszoltak rá. Át is küldtem egy barátomnak a linket, és bár minket nem kérdeztek meg, házi feladatnak feladtuk magunknak a hosszú hétvégére, hogy gyűjtsük össze, nekünk mit jelent a magyarságunk.
Magyarnak lenni nekem az, hogy 6.50-re húzod fel az órát, hogy öt percekre még visszaaludhass; emlékezz közben rá, milyen volt, amikor még az általános iskolába mentél; magyarok voltak a hideg, fémszagú reggelek, elsőben a nejlonköpeny, a kiharapott zacskós tej, jobb napokon kakaó, két kifli, a dülöngélő sorok a Himnusz közben, ahogy fojtogatta tőle a torkom a sírás, mint később, az olimpiák idején.
Jézust faragni Nyirő-bemutató az Újszínházban
Nézőtér
Emberi kíváncsiságunk és makacsságunk teszi, hogy egy-egy durva lejárató botrány sokkal hatásosabb reklám, mint egy lelkesen előadott dicséret. Az Újszínház most színpadra állított Nyirődarabja, a Jézusfaragó ember számára is gyaníthatóan remek hírverésnek bizonyult az idén tavasszal oly nagy port vert politikai össztűz. Emlékezhetünk a Nyirő József erdélyi újratemetése körüli kínos diplomáciai bonyodalmakra, melyeket egyes honi balliberális személyiségek (a román álláspontot helyeslő) vonítása kísért. Talán annak a balkáni hangszerelésű tragikomédiának is köszönhető: a darab október 19-i budapesti bemutatóján úgy megtelt a nézőtér, hogy még maga a szerző sem juthatott volna be… S ez nem is meglepő, hiszen fővárosunkban hetven esztendő után ez volt az első kőszínházi Nyirő-előadás.
Skóciai Margit november 16.
A hét szentje
Mindig büszkén gondolunk azokra a szentekre, akik hazánkból szakadtak el egy távoli földre, és ott töltötték be küldetésüket, hiszen ezzel a magyarok jó hírét is öregbítették. Skóciai Margitra is így gondolunk, bár őt származását tekintve inkább nevezhetjük angolnak. Apja, Száműzött Edward ugyanis angol herceg volt, akit a dánok néhány hónapos korában elkergettek a szigetországból. A svéd, majd a kijevi udvar után az éppen csak megalakult Magyar Királyságba érkezett. Viszonylag hosszú időt, több mint harminc évet élt hazánkban. Felesége Ágota volt, akit a magyar történetírás Árpád-házinak nevez, de ez egyáltalán nem bizonyított. Három gyermeküket ismerjük név szerint: Edgárt, Krisztinát és Margitot, akik Magyarországon születtek.
A főangyalok
Görögkatolikus lelkiség
Görögkatolikus egyházunk november 8-án nyilvános templomi ünnepet szentel Szent Mihály és Szent Gábor arkangyalnak. Liturgikus könyveink hozzájuk csatolják még az (Istenhez hűséges) összes mennyei sereget, tehát minden jó angyalt. Ám ünnepünk elsősorban mégiscsak róluk szól. Mihály arkangyal neve azt jelenti, Kicsoda olyan, mint az Isten?! – mintegy kifejezve, hogy Istennél senki és semmi sem hatalmasabb. Gábor vagy Gábriel arkangyal nevének jelentése pedig Isten ereje, amely angyali személyén keresztül is megnyilvánul. Egyházi felfogás szerint az angyalok Isten szolgái és az emberek segítői. Így bizalommal kérhetjük oltalmazó segítségüket nemcsak a gyermekkorban megtanult, az őrangyalhoz szóló imádsággal, hanem felnőtt fejjel tudatosan átelmélkedett liturgikus szövegeinkkel is. Oly gazdag az ünnepi liturgikus szövegek tárháza, hogy szinte csak szemezgetni lehet belőlük, illetve néhány téma köré csoportosítani a mondanivalót, hogyan és miben segítenek bennünket a főangyalok.
Megszentelt falaknál
A liturgia alapelemei
Gyerekkoromtól feszített a kíváncsiság, miért vannak a templomunk falaira kis keresztek felfestve, és miért tettek e keresztekhez falikaros lámpákat. Először arra gondoltam, hogy a lámpák falhoz erősítését akarták „körbedekorálni” e szép, bár egyszerű keresztábrázolással. Megszámoltam őket: éppen tizenkét ilyen keresztet láttam a falakon (pont annyit, ahány apostol van), és szabályos módon, rendben helyezték el őket körben az épületben. Az ókori görög szobrászat kedvelte az úgynevezett kariatidákat, vagyis azokat a teljes vagy félalakos szobrokat, amelyek az épületen belül statikai feladatokat is elláttak: tartották a tetőt, a bejárat feletti boltívet, vagy más szerepük volt.