Séta a nemzeti sírkertben

Csendes őszi délutánon érdemes végigjárni a téglafallal körülvett sírkertet, s megállni egy-egy percre a magyar történelem kiemelkedő személyiségeinek mauzóleuma vagy sírhantja előtt. A síremlékek gyakran önálló, igen értékes műalkotások, melyekből több mint hatszáz található itt. A sírszobrok közül sokak szerint azok a legkülönlegesebbek, amelyek a halál misztériumára utalnak. Sok helyütt látható Krisztus-képmás, angyalfigura, különféle mitikus, szakrális alakok, illetve a halál pillanatának bemutatása. Előfordul az elhunytat ábrázoló mellszobor vagy portrérelief is, és gyakori a tevékenységére utaló szimbólum megjelenése – katonák sírján például a fegyver vagy az egyenruha, költőkén a lant vagy hárfa, tudósokén a könyv, a bagoly, színészekén a maszkok vagy a függöny, zenészekén a hangszer és a kotta, festőkén az ecset, a paletta.

A Fiumei úti temető halottaihoz, síremlékeihez számos legendás történet kapcsolódik. Jókai Mór első fejfáját például végakaratának megfelelően saját háza kapujának fájából készítették, síremléke csak jóval később épült fel. Jászai Mari színésznő saját maga fogalmazta meg sírfeliratát, s még életében gyakran meg is látogatta a sírt, látványosan gyakorolva saját kultuszát. Síremléke más szempontból is különleges, hiszen a régi, 1837-ben épült és a századforduló után lebontott Nemzeti Színház köveiből (az egykori kupolacsarnok szürke márványából) alkották meg. A költészet napján sokan keresik föl egy szál virággal József Attila sírját, de rendhagyó tanórákat is tarthatnak itt a vállalkozó szellemű tanárok; nemcsak a halálról, hanem az életről, sőt irodalomról, történelemről, zenéről, művészettörténetről, sportról egyaránt szó eshet a nemzeti sírkertben barangolva.