Napjainkban a divat nem éppen a hosszú távú tervezésről szól, mégis egyre több tervező odafigyel a környezettudatosságra. Mondhatjuk: divat lett az ökodivat.
Hazánkban a környezettudatos ruhatervezés még gyermekcipőben jár, sok más országban – Skandináviától Olaszországig, Nagy-Britanniától Costa Ricáig – azonban többévnyi története van már az „ökomódinak”.
Beszélgetés Anu Kippastóval
– Az Ön hazájában a környezettudatos gondolkodás nem pusztán egy terv vagy csak néhány emberre jellemző szemlélet, hanem életstílus…
– Észtországban nemcsak a formatervezők gondolkodnak az újrahasznosítás szellemében. Művészekre, színészekre, közismert emberekre is jellemző, hogy régi faházakat újítanak fel, nem hagyják veszni a régit. A munkálatok során pedig környezetkímélő festékeket használnak.
Öko-Design Fesztivál a Klebelsberg Kultúrkúriában
A Védd a környezeted! felszólítással – bármelyik politikai rendszerben nőttünk is fel – mindannyian találkoztunk, már gyerekkorunkban. Elméletben sem a cserkész, sem az úttörő nem szemetelt. Ám hogy kinek sikerült jobban betartania ezt a szabályt, arra ki-ki adjon választ maga. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy ha volt cserkészként vagy akár volt úttörőként, illetve egyszerűen felelős keresztényként nem dobjuk el a csokipapírt az utcán, azért még nem jár hátbaveregetés. Ez ugyanis az alap. A kérdés ma már sokkal inkább az, mit teszünk, illetve mit tehetünk azért, hogy élhető és fenntartható maradjon tágabb, illetve szűkebb környezetünk a következő generációk számára is.
Felkészülő
Előbb vagy utóbb minden gyermek szembesül az elmúlással szűkebb vagy tágabb környezetében. Fontos, hogyan készítjük fel a kicsiket a veszteségre, illetve annak feldolgozására. Előfordul, hogy szakember segítségére is szükség van ehhez. Hároméves volt az a fiúcska, akinek édesapja nem tudta legyőzni súlyos betegségét, és meghalt.
Felkészülő
Az iskolaévet is átszövik ugyanazok az ünnepek, amelyek megszakítják mindannyiunk hétköznapjait. Fölöltözünk ünneplőbe, és kis műsorral emlékezünk azokra az emberekre, akiknek megköszönhetjük jelenünket. Vannak azonban olyan ünnepek, amelyek ugyanúgy, ahogyan egy család életében, intimitást hoznak a hétköznapok egyhangúságába. Egy születésnap tudatosíthatja bennünk az objektív időben való létezésünket, de bekapcsol minket abba a szubjektív időbe is, amelyben érzékelhetővé válik számunkra időn kívüliségünk. Mert amit átélünk, az adott esetben akár örökkévalóságnak is tűnhet.
A tatabányai Bánhidai Szent Erzsébet Óvoda terveiről
– Minden fejlődésnek kettős indítóoka van. Az egyik az emberi kulturáltságból fakad, a másikat pedig a mindennapi életben jelentkező hiányok teremtik meg. Az óvodánkban, de a tágabb környezetünkben is azt tapasztaltuk, hogy hiánypótló szolgálatot teljesítenénk, ha beindítanánk a sajátos nevelési igényű gyerekekkel való foglalkozást. A városnak nagy szüksége van egy ilyen szellemiségű intézményre, s erre az újabb szolgálatra. Ez késztetett bennünket arra, hogy felvállaljuk ezt a szociális missziót, amelyhez már meg is kezdtük a szükséges háttérfeltételek megteremtését – mondta el Nagy László bánhidai plébános, püspöki biztos.
Bittsánszky Sári: a házas-közösségek megerősítésére indítottuk a programot
Igent mondtam rád, végérvényesen. De mit jelent valójában a hűségem? Felbonthatatlan a házasságunk. Míg a bíró el nem választ? Vagy mégis meddig? Szeretlek, elfogadlak, feltétel nélkül. Most komolyan? Első vagy, második a gyerek, ez a rangsor. De tényleg? Gyermeket nevelünk, együtt. Szeretetre? Vagy tán versenylóvá? Például ezek a kérdések is előjöhetnek a házas-közösségek találkozóin – tudjuk meg Bittsánszky Jánosné Sári családreferenstől, aki novembertől Gyűrűskönyv címmel képzést szervez a házas- és családközösségek vezetői és tagjai számára az Esztergom–budapesti főegyházmegyében, hogy megizmosodjanak ezek a közösségek.
A Láthatatlan Színház a lélek útjáról
Bekötik a szememet. Valaki kézen fog, és bevezet egy terembe. Halkan szól a zene, és egyszer csak elkezdődik a darab. Az én darabom, mert nekem szól, és rólam. Hol beszélnek hozzám, hol pedig úgy érzem, mintha én beszélnék, mintha saját szavaimat hallanám. Mozgatnak, cselekszem, érzékelek. Közben megpróbálom elképzelni a „színészeket”, akik végül saját életem szereplőiként jelennek meg. Minden élethű, mozizom az életemet. Külső és belső szemszögből is.