Mindannyiunk életében akadnak percek, melyek kitörölhetetlenül belénk égnek. Két és fél évvel ezelőtt, április 10-én délelőtt otthon voltam, és az Eurosport csatorna teniszközvetítését néztem. A képernyő alján váratlanul megjelent egy angol nyelvű szalaghír: „Az Eurosport párizsi szerkesztősége őszinte részvétét fejezi ki a lengyel népnek a légiszerencsétlenség okán.” Belém hasított a gyanú: hatalmas baj történhetett, hiszen e francia székhelyű sportcsatorna alapjában soha nem foglalkozik világpolitikai eseményekkel. Rémülten átkapcsoltam egy hírcsatornára, és szemem elé tárult a szörnyűség: az oroszországi Szmolenszk repülőtere mellett lezuhant egy lengyel felségjelzésű Tu-154-es utasszállító repülőgép, fedélzetén Lech Kaczyński köztársasági elnökkel, feleségével és további kilencvennégy utassal – magas beosztású állami vezetőkkel, tábornokokkal, közéleti személyiségekkel, püspökökkel.

A hét kérdése

A honi sajtóban nagy nyilvánosságot kapott a hír, hogy a Szegedi Nyomozó Ügyészség vádat emelt egy szegedi törvényszéki bíró ellen. Az ügyészség közleménye szerint a gyanúsítottat összesen nyolcrendbeli, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettével, háromrendbeli közokirat-hamisítással és egyrendbeli hivatali visszaéléssel vádolják. A társadalmi szempontból is jelentős ügy vonatkozásairól Skutecky Rita budapesti ügyvédet kérdeztük, aki két évtizede folytatja praxisát.

– A rendszerváltás óta most először fordul elő, hogy egy magyar bírót korrupciós bűncselekménnyel gyanúsítanak. Jogi berkekben ez mennyire kényes kérdés? Egyáltalán, milyen jogi eljárás során kerülhet egy bíró a vádlottak padjára?

– Ez valóban példátlan eset. A korrupció szót egyébként – ami a latin nyelvben romlást, rontást jelent – a XVI. század elején élt olasz politikus, Niccolò Machiavelli használta először közéleti értelemben a kormányzás romlására a reneszánsz Firenzében, és a XVIII. századi Angliában nyerte el mai jelentését. A magyar büntető törvénykönyv a közélet tisztasága elleni bűncselekményeknél tárgyalja a vesztegetést, amellyel most egy szegedi bírót megvádoltak.

Bizonyára sokak számára ismerős – az utóbbi hónapokban gyakran megtapasztalt – élmény: esernyővel, nagykabátban rójuk az utcákat a tűző napfényben, tizenöt fokban, aztán másnap a hirtelen lehűlt időben bőrig ázunk és didergünk, mert nem vittünk dzsekit, pulóvert. Magunkra vessünk: „tudományos alapon” tesszük – hiszünk az időjárás-előrejelzésnek, a meteorológusoknak. Pedig újra meg újra tévednek – másnap mégis olyan magabiztosan folytatják, mintha mi sem történt volna, és soha nem kérnek elnézést előző napi tévedésükért. Széles körben elterjedt betegség a meséiket valóságnak hinni – én is elkaptam, de küzdök ellene. Sajnos ennek „mellékhatásaként” kénytelen vagyok a meteorológusok és hókuszpókuszprogramjaik ellen is küzdeni. De inkább a jelenség ellen próbálok tenni, amelynek ők is foglyai, és amely számomra leginkább két dologról szól: a tudománybabonáról és a show-bizniszről.

Örömhirdetés – ma

Merre visz a jövő útja? Mi vár ránk? Hányszor kérdezzük ezt önmagunktól! Ahogy cikksorozatunkban láthattuk, a média világában nem is olyan ködösek a jövő kontúrjai: kiszámítható hatásmechanizmusok, emberi magatartásformák, a technikai fejlődés koordinátái jelölik ki az irányt, amely felé a társadalmi kommunikáció halad. Bár ez is izgalmas kérdéskör, még inkább elevenünkbe vág egy másik: mi módon viszonyuljon az egyház mindehhez? Amikor az emberi beszéd, írás, képiség klasszikus sémái átalakulnak, az evangélium kommunikáció általi átadásának keretei lényegileg megváltoznak, merre lépjünk? Milyen célt tűzzünk magunk elé?

Teremtésvédelem

Dennis Meadows akkor vált a környezettudatos gondolkodás egyik legismertebb úttörőjévé, amikor kiadta A növekedés határai című könyvet. A máig meghatározó jelentőségű tanulmánykötet a Római Klub megbízásából az MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) végzett munka eredményeit foglalta össze. Az 1968-ban tudósokból és üzletemberekből megalakult Római Klub 1970-ben kérte fel Dennis Meadows rendszerdinamikát kutató csoportját egy számítógépes modell felállítására, amely 1900 és 2100 között vizsgálja a világ főbb népesedési, gazdasági és környezeti változásait. A modellt a fejlődés lehetséges irányait megjelenítő többféle adatsorral futtatták. Az 1972-ben publikált eredmények felrázták a közvéleményt. Ezek ugyanis azt mutatták, hogy ha mindent a szokásos módon végzünk – azaz előrelátást és mérsékletet nélkülözve magukra hagyjuk a gazdasági folyamatokat –, akkor a XX. század végére a nyersanyagok használata és a környezetszennyezés olyan mértékben haladja meg a Föld eltartóképességét, hogy az a XXI. század első felében súlyos gazdasági, élelmezési, majd pedig népesedési viszszaeséshez vezet.

Az Amerikai Egyesült Államok társadalma és vallási arculata jelentős átalakuláson megy keresztül az utóbbi negyven évben. Ennek oka a mexikói és ázsiai – legális és illegális – bevándorlók állandóan növekvő száma. A spanyol anyanyelvű bevándorlók révén az országban mintegy hetven százalékkal nőtt a katolikusok aránya. Amerikában ma már a katolikus felekezethez tartozók csaknem egyharmada latin-amerikai származású.