Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk november 8-án nyilvános templomi ünnepet szentel Szent Mihály és Szent Gábor arkangyalnak. Liturgikus könyveink hozzájuk csatolják még az (Istenhez hűséges) összes mennyei sereget, tehát minden jó angyalt. Ám ünnepünk elsősorban mégiscsak róluk szól. Mihály arkangyal neve azt jelenti, Kicsoda olyan, mint az Isten?! – mintegy kifejezve, hogy Istennél senki és semmi sem hatalmasabb. Gábor vagy Gábriel arkangyal nevének jelentése pedig Isten ereje, amely angyali személyén keresztül is megnyilvánul. Egyházi felfogás szerint az angyalok Isten szolgái és az emberek segítői. Így bizalommal kérhetjük oltalmazó segítségüket nemcsak a gyermekkorban megtanult, az őrangyalhoz szóló imádsággal, hanem felnőtt fejjel tudatosan átelmélkedett liturgikus szövegeinkkel is. Oly gazdag az ünnepi liturgikus szövegek tárháza, hogy szinte csak szemezgetni lehet belőlük, illetve néhány téma köré csoportosítani a mondanivalót, hogyan és miben segítenek bennünket a főangyalok.

A liturgia alapelemei

Gyerekkoromtól feszített a kíváncsiság, miért vannak a templomunk falaira kis keresztek felfestve, és miért tettek e keresztekhez falikaros lámpákat. Először arra gondoltam, hogy a lámpák falhoz erősítését akarták „körbedekorálni” e szép, bár egyszerű keresztábrázolással. Megszámoltam őket: éppen tizenkét ilyen keresztet láttam a falakon (pont annyit, ahány apostol van), és szabályos módon, rendben helyezték el őket körben az épületben. Az ókori görög szobrászat kedvelte az úgynevezett kariatidákat, vagyis azokat a teljes vagy félalakos szobrokat, amelyek az épületen belül statikai feladatokat is elláttak: tartották a tetőt, a bejárat feletti boltívet, vagy más szerepük volt.

A Biblia üzenete

Jézus a jeruzsálemi végkifejlet, szenvedése felé közeledve több ízben vitatkozott ellenfeleivel, az írástudókkal, a farizeusokkal és szadduceusokkal (Mk 11, 27–12,40), akik különféle ellenvetésekkel tőrbe akarták csalni, és jajt kiáltott a képmutatókra, a szegényeket megvető és igazságtalanul kizsákmányoló gazdagokra. Most is ostorozza a képmutató írástudókat, akik „fölélik az özvegyek házát, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.” Az ószövetségi prófétáknál gyakran olvasunk az igazságosságról, illetve az igazságtalanságról. A szó a jogrendet idézi, de a Bibliában vallási összefüggésben szerepel; vele rokon fogalmak: igaz (megigazult) ember, igazlelkűség. Isten igazságos: jutalmaz vagy büntet, megfizet kinek-kinek cselekedetei szerint.