Megszentelt falaknál

A templom falain a kereszteknek nincsen statikai funkciójuk, noha arra utalnak, hogy a templom maga mint Krisztus- és egyházikon az „apostolok alapjain áll”, tehát „apostolokra alapozott épület” (Ef 2,20). A templom az apostolok miatt hordozza, teszi láthatóvá Krisztus jelenlétét. A templom tere az apostolok hitéből lett „megszőve”. Az apostolok Krisztus-hordozó küldetést kaptak. Krisztust vitték a világnak, így az általuk alapított közösségekben megvalósult a hit megosztása, valamint a hit általi megigazulás a hit terében ünnepelt keresztségben, illetve a Krisztussal való életkapcsolat a hit terében létrejött szentségek által. A hitet a templomból (is) kapjuk, mert – mint láthatjuk – a krisztusi hitnek sajátos tere van, amely teret az apostoliság hozza létre. Ez az apostolokból „kinőtt” hit-tér a templom.

Amikor a templomot felszentelik, a szentelő püspök tizenkét helyen krizmával keni meg a falakat, azzal a krizmával, amely mindig a „krizmával felkent” (héberül messiah, görögül khrisztósz) jele: a Krisztus-hordozó apostolok vállain áll a hitünk, ennek terébe lépünk be a templomba térve.