A főangyalok

Az angyalok segítsége mindennapi életünkben is megnyilvánul, amint azt egyik énekünk kifejezésre juttatja. Szent Mihály arkangyalt ugyanis mint „a földön lakó emberek erős támaszát, védelmezőjét és szabadítóját” énekeljük. S azonnal hozzáfűzzük a kérést: „Minden vészt hozó betegségtől szabadíts meg minket!” Hasonlóképpen szól a kérés Gábriel arkangyalhoz is: „Mentsd ki a bajokból és nyomorúságokból mindazokat, kik téged tisztelnek!”, illetve ismét Szent Mihályhoz: „Minden szükségtől és aggodalomtól, betegségektől és gonosz vétkektől szabadítsd meg a téged éneklőket!” Itt már megjelenik a legnagyobb nyomorúságra, a bűnre való utalás is. Liturgikus szövegeink segítenek felismerni, hogy a bűn elleni küzdelemben is milyen nagy segítségünkre vannak az angyalok. Világos megállapítás: „Az ördög ereje elűzetik, mert mint bukott csillag, nem bírja elviselni tündöklésed látását.” Ezért kérjük Szent Mihályt: „Oltsd ki közbenjárásoddal ellenünk szórt nyilainak lángolását, s ments meg minket cselvetéseitől!” Gábrieltől kérjük: „Óvd meg híveidet a szerfölötti kísértésektől!” Illetve Mihálytól: „Ments meg minket imáid által a bajoktól és kísértésektől!” Majd mindkettejüktől: „Világosítsatok meg minket is, elűzvén tőlünk a vétkek homályát!” Megjelenik az énekekben a kegyelmi életre való utalás is. Szent Mihály „nekünk megszentelést hoz” – nem önmagától, hanem Isten küldöttjeként (ami az angyali létmód értelme). Ezért buzgón kérhetjük tőle: imádd Krisztust, „adjon nekünk bűnbocsánatot”, s egy másik énekben, hogy ajándékozzon „lelkünknek gazdag kegyelmet”. Nem feledkezve meg földi életünk végéről sem, bizalommal fordulhatunk Szent Mihályhoz: „Halálunk rettentő óráján légy mindnyájunknak kedvesen fogadott segítségünkre!” Mivel a főangyalokban Isten nagysága és ereje nyilvánul meg, egész életünkben hathatós közbenjáróink tudnak lenni. Rajtunk múlik, akarjuk-e ezt.