A hét kérdése

Rendhagyó idegenforgalmi tanácskozást tartottak Szombathelyen az adventi időszak küszöbén. A szervezők fő célkitűzése az volt, hogy felhívják a figyelmet Nyugat-Dunántúl turisztikai erősségeire: a hiteles alapanyagokból készülő helyi termékekre, az adventi vásárokra, legfőképpen pedig a szakrális értékekre. Az Ízek és imák elnevezésű kampány részleteit Tama István, a Magyar Turizmus Zrt. regionális igazgatója osztotta meg velünk.

– Kampányukat hangsúlyozottan az adventi időszakra időzítették. Milyen gondolatok jegyében alakították ki szakmai koncepciójukat?

– A turizmus eszközeivel szeretnénk bemutatni, hogy a karácsony nem pusztán a bevásárlásról szól – az adventi készülődés nem azt jelenti, hogy beszerezzük az ajándékokat és az ünnepi vacsorához szükséges élelmiszereket. A valódi ünnepléshez belső készülődésre is szükségünk van. Fontos felkeresnünk egy térség szakrális emlékhelyeit, feltérképeznünk a zarándokutakat, a lelkigyakorlatos lehetőségeket.

Bevallom, engem időről időre elbűvöl, amikor életünkben összefonódik a szent és a hétköznapi, pontosabban a szent és a – ne féljünk a szótól! – közönséges. Talán mások is így vannak ezzel; bizonyára nem véletlen, hogy az egyház szentjei közül azok a legnépszerűbbek, akik őszintén feltárták előttünk átlagos emberi arcukat. Assisi Szent Ferenc a legkisebb állathoz is lehajolt, a teremtett világ legapróbb részletének is örült, Néri Szent Fülöp kedvelte a huncut tréfákat, Bosco Szent János kézen járt az utcagyerekek szórakoztatására, Boldog II. János Pál pedig egy rettentő hivatalos ünnepségen fickósan pörgette a levegőben a sétabotját, miközben önfeledten mosolygott. (Az erről készült filmkockák tanúsága szerint a mellette álló, iszonyú komoly udvari papok aggodalmas ábrázattal azonnal figyelmeztették is, hogy hűha, őszentsége, viselkedjék már, mit fognak szólni az emberek – ám a pápa válaszul csak vállat vont: ugyan már, az emberek felszabadultak akarnak lenni…)

Várakozunk…

Valójában egész életünk várakozásokból áll.

Gyerekfejjel áhítozunk, hogy egyszer végre majd „nagykorúként” valódi döntéseket hozhassunk az életünkről és ne apu-anyu tegye meg ezt helyettünk. Fiatal felnőttként sikerekre vágyunk, és – mint Ali Baba meséjében a Szezám nevű kapu előtt – várjuk, hogy a titkos nyílás kitáruljon, bebocsátást adva a kincsekkel teli életbe, ami vagy nagybetűs vagy nem, de szükséges terep, hogy egyéni küldetésünket végigjárjuk rajta. Később, benőtt fejjel már inkább békére, nyugalomra, az iram lassulására vágyunk, és ez talán megadatik, talán nem. Aztán bizony eljön az az idő is, amikor a Végre várakozunk, s ha lehetséges lenne, minden várakozást legeslegelölről kezdenénk.

A Katolikus Karitász országos akciójának megnyitója

A Katolikus Karitász Egymillió csillag a szegényekért elnevezésű szolidaritási akciójának országos megnyitóját december 2-án rendezték meg Szegeden, a Dóm Téri Advent rendezvénysorozat keretében.

A kezdeményezés 1998-ban indult Franciaországból, s azóta évről évre egyre több helyszínen szervezik meg. Célja világszerte közös: az összetartozás szellemének, az emberi szolidaritás érzésének erősítése és figyelemfelhívás a társadalom peremére szorultak érdekében.

A Szombathelyi egyházmegye idén november 24-én tartotta hagyományos lelkinapját. Közel négyszázan vettek részt a programokon, szülők, nagyszülők és gyermekek egyaránt.

A rendezvény helyi szervezője a székesegyházi Sarlós Boldogasszony Főplébánia volt. A szombathelyi hívek háttérimaként a találkozó teljes ideje alatt szentségimádást tartottak. A lelkinap elmélkedéseit Székely János esztergom–budapesti segédpüspök vezette, aki az Isten által megáldott család szépségéről és értékéről beszélt.