Nem vagyok én irigy!

Danikánk hároméves volt, amikor arról beszéltünk neki, hogy a Kisjézus szereti, ha nem vagyunk irigyek, és mindent megosztunk egymással. Keresztapja a fürdőszobában borotválkozott, amikor Danika berontott hozzá, és sikerült felülnie a felnőtt WC-re. A keresztapja hátrapillantott, elhúzta az orrát, és máris indult kifelé. Danika erre azt mondta neki: „Maradj nyugodtan, nem vagyok én irigy!”

Gyenis Antalné,
Pécs

Legutóbb április 2-án jártunk Budai Tibor barátommal Martonvásáron. Akkor az éppen ébredező, zöldellni kezdő, most a borongós, kissé párás reggelen a pazar őszi színekkel búcsúzó arborétum fogadott minket. Az első látogatók voltunk, pár percre magunkénak érezhettük a gyönyörű parkot. Elindultunk a tóparton, aztán amikor Tibor a festéshez megfelelő helyet találva lemaradt, és dolgozni kezdett, én többször is körbejártam a lombos és tűlevelű fákban gazdag, nyolcvanhektáros területet. Áprilisban madárdaltól volt hangos a tó környéke, erdei pintyek csattogtak, barátkák énekeltek, most csak a hulló levelek finom zizegését hallgattam. A vízen tőkés récék úsztak, gácsérok és tojók vegyesen.

Szent Borbálát a hajadon leányok Szent Katalinnal együtt védelmezőjüknek tekintették, ezért Borbála-napon több vidéken cseresznyeágat tettek vízbe, s ha karácsonyra kivirágzott, a leány fejére ráillett már a mirtusz, azaz férjhez mehetett. A borbálaág mint jelkép az új életciklust s az új esztendőt is jelezte. Régen ugyanis karácsony volt az új év első napja, s a virágzó ág Borbála példaadó életén keresztül arra is utal, hogy a mi szívünkben is kivirágzik a szeretet, ha Krisztus benne él.

Elérkezett az advent. A világ nagy része ilyenkor vásárokkal, ünnepi díszkivilágítással, fahéjillattal fűszerezve vár valamit, amit diplomatikusan és semlegesen a szeretet ünnepének neveztek el. Négy héten keresztül kedves, kövér télapók integetnek felénk, és sokat fogunk hallani ebben az időszakban a leárazásokról is. Még ha keresztényként másként is gondolunk az előttünk álló négy hétre, kár lenne szomorkodnunk a fentieken. Hiszen a karácsonyi vásárok a díszkivilágítással és a fahéjillattal csakugyan hangulatosak, a szeretet szó jelentésével, bármilyen elcsépelt is, van dolgunk.

Ma már nemcsak a templomokban, de szinte minden otthonban helyet kap a decemberi várakozás idején az adventi koszorú. De talán nem mindenki tudja, kinek is köszönhetjük ezt a hagyományt. Az első adventi koszorút Johann Hinrich Wichern (képünkön) evangélikus lelkész készítette. Wichern egy árvaházat vezetett Hamburg közelében. A reá bízott gyerekeknek kívánta szemléltetni, milyen hosszú is az a szent idő, amely alatt felkészülhetünk Jézus születésére.