Érezzétek, hogy szeretünk titeket!

 

Állami és egyházi ellátás

Bustya Júlia, a rendezvényt szervező Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség lelkipásztori munkatársa elmondta: az állami ellátórendszer keretében Szegedenegész évben működik két hajléktalanszálló. Ezek mellett a november 1-jétől április 30-áig tartó krízisidőszakban egy éjszakai menedék is nyitva tart, az úgynevezett krízisszálló. A rászorulók rendelkezésére áll egy orvosi rendelő és két nappali melegedő is, amelyek közül az egyikben népkonyha is működik. Itt naponta egyszer meleg ételt kaphatnak a fedél nélkül élők. A másik melegedőt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat üzemelteti, ők hideg ételt tudnak biztosítani a hozzájuk forduló napi hatvan-nyolcvan főnek.

A városban hetente négyszer teajárat visz zsíros kenyeret, szendvicset és meleg teát az utcán élőknek. Az egyházmegyei karitász nyáron emlékezett meg teajárata elindításának tizenötödik évfordulójáról. A karitásszal hangolták össze munkájukat a máltaiak, az egyetemi lelkészség és az újszegedi plébánia önkéntesei, megállapodva abban, hogy ki melyik napon látogatja meg a hajléktalanokat. „A teajárat talán a legalkalmasabb forma a civilek bekapcsolódására – fogalmazott Bustya Júlia. – Az önkéntesek és az állami pályázati források segítségével emberarcú, ráérős »szolgáltatást« tudunk nyújtani, amelyben a szendvics és a tea jó alkalmat nyújt a találkozásra, a beszélgetésre. Mert erre van leginkább szükségük ezeknek az embereknek.”


 

A szegények étkeztetésében részt vesz az alsóvárosi ferences plébánia is. Itt minden este osztanak vacsorát, melyet jórészt természetbeni adományokból állítanak össze.

A karitász a teajáraton kívül a hozzájuk eljuttatott ruhákat és tartós élelmiszereket is rendszeresen kiosztja, ezért nemcsak hajléktalanok, hanem minden rászoruló keresheti őket. Összefogással, összehangoltan

Az idei Szolidaritás Éjszakáját a lelkészségi Homeless Team tagjain kívül a Református Egyetemi Gyülekezet fiataljai, a Szeged–csanádi Egyházmegyei Karitász munkatársai és önkéntesei, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, az Indóház téri Hajléktalanszálló és a Védegylet szegedi csoportja szervezte.

„Ezek a szervezetek mára már nem külön-külön küzdenek a szegedi hajléktalanokért, hanem összefogva. Rendszeresen egyeztetünk egymással az aktuális ügyekről, segítséget kérünk a másiktól, vagy éppen felajánlunk valamit a többiek programjaihoz – fogalmazott Bustya Júlia. – Mint a legtöbb együttműködés, ez a közös munka is személyes kapcsolatoknak köszönhetően működik ilyen jól. A lelkészségen a Homeless Teamet megalapító Hortobágyi Attila korábban a karitász teajáratán önkénteskedett, onnan hozta a tapasztalatait egy itteni közösség létrehozásához. A csoportot éveken át vezető Papp Vera eljutott a helyi önkormányzat által szervezett rendszeres hajléktalan-ellátó szakmai fórumra. A várossal való szélesebb körű együttműködésünk innen ered. A ferencesekhez is személyes szálak kötöttek sokunkat, hiszen a reggeli- és vacsoraosztásban a lelkészségi fiatalok közül többen is részt vettünk. Szintén a kezdetektől jelen volt a Szolidaritás Éjszakáján a Védegylet szegedi csoportja. Az eredetileg budapesti példa alapján megszervezett helyi virrasztáshoz nekik volt közvetlen kapcsolatuk Az Utca Embere mozgalom tagjaival.”

Támogató cégek és civilek

A Szolidaritás Éjszakájának évek óta a Szeged–csanádi Egyházmegye Pasztorális Helynöksége a fő támogatója. A hajléktalan-ellátásban dolgozó szervezetek (máltai szeretetszolgálat, Katolikus Karitász, szállók) az egész éjszakás rendezvény programjának egy-egy részét valósítják meg önkénteseik segítségével: zsíros kenyeret hoznak, teát osztanak, hajléktalan emberek alkotásait gyűjtik össze és készítik elő egy kiállításra. „Idén a melegétel-osztást a Boldogságfalva Közhasznú Alapítvány vállalta, de kaptunk péksüteményt a Lipóti pékségtől, szalámit és ajándéktárgyakat a Picktől, illetve házi készítésű egészségmegőrző termékeiből tombolanyereményeket ajánlott fel a Helgária. Jelentős mennyiségű süteményt sütöttek a Karolina Gimnázium diákjai, a lelkészség egyik közössége és számos ismerősünk: ezek eladásából gyűlt össze a bevételeink java része, amelyből a május–júniusi szendvicsosztást tudjuk majd megszervezni. A szegedi lakosságtól sálat, sapkát, kesztyűt, almát, tartós élelmiszert, gyertyát és tombolatárgyakat kértünk a helyszínen, amiért szintén nagyon hálásak vagyunk mi is, de főként azok, akik ezeket a tárgyakat végül megkapták” – ismertette a közös munka részleteit a lelkipásztori munkatárs.

Bustya Júlia elmondta: a szegedi hajléktalan-ellátás anyagi hátterét általában pályázatokból és támogatóktól igyekeznek előteremteni. A krízisidőszakban például a Hajléktalanokért Közalapítvány biztosít a civilek számára is elérhető állami forrást, amelyet a teajárat működtetése mellett általában az otthontalanok számára adott karácsonyi és húsvéti „ünnepi lakomákra” fordítanak.

Hol kellene változtatni?

A rendezvény résztvevőit levélben köszöntötte Gyulay Endre nyugalmazott megyés püspök is: „Évente ez az egy este jelzés akar lenni, hogy igyekszünk együtt érezni veletek. Erre az estére próbáljátok elfelejteni nehéz sorsotokat, érezzétek, hogy szeretünk titeket!”

„A virrasztás kezd bekerülni a szegedi köztudatba, így egyre többen vesznek részt a szervezésben, és egyre többen készülnek a rendezvényre a városban élők és a hajléktalanok közül is. Örömmel tapasztaljuk, hogy növekszik azok száma, akik úgy érzik: tudnak és akarnak is segíteni az otthon nélkül élőknek – hangsúlyozta Bánvölgyi Helga, az idei éjszaka egyik fő szervezője. – Jó, hogy sokan megértik: egy pár meleg kesztyűvel vagy egy konzervvel, amit ezen az estén idehoznak, máris sokat segítettek. De még fontosabb, ha megállnak egy baráti szóra, mert a hajléktalanok számára az a legfontosabb, hogy embernek tekintsék őket.”

Azt is hozzátette: tapasztalataik szerint sajnos egyre több a rászoruló, így már nemcsak az önkéntesek és a segélyszervezetek összefogására, hanem a politikai támogatásra is nagy szükség lenne. „A Szolidaritás Éjszakája jó lehetőség arra, hogy a politikai döntéshozók közösen gondolkozzanak el a hajléktalan-ellátásban dolgozókkal és magukkal az érintettekkel arról, hol kellene, és miben lehetséges változtatni a jelenlegi helyzeten.”